Horváth István – Magyarózdi toronyalja

Leírás

Horváth István: Magyarózdi toronyalja (Kriterion Könyvkiadó) – Monumentális, letisztult és mélyen megrázó szociográfiai és néprajzi forrásmunka, egy kis erdélyi falu mindennapjainak, hagyományainak és sorsfordulóinak elpusztíthatatlan krónikája

📜 Miről szól a könyv? (A mezőségi tiszta forrás, a paraszti lét anatómiája és a közösség megtartó ereje)

Horváth István Magyarózdi toronyalja című munkája a huszadik század második felének modern erdélyi irodalma, a dokumentarista szociográfia és a lírai néprajzi próza egyik leginkább magával ragadó, legmélyebb és legtisztább csúcsteljesítménye. A neves költő és író ebben a monumentális, vallomásos hangvételű kötetében szakít a felületes, kívülről jövő leírásokkal; helyette a tőle megszokott fanyar tisztánlátással, elképesztő belső ismerettel és dörzsölt stílusérzékkel tér vissza szülőfalujába, a Maros menti Magyarózdra, hogy emléket állítson egy süllyedő, pattanásig feszült paraszti világnak.

A kötet lapjain a falu sorsa és belső élete bontakozik ki a huszadik század kíméletlen történelmi és társadalmi satujában:

• A toronyalja és a zárt közösség: A „toronyalja” a falu szellemi és fizikai középpontja. Horváth István dörzsölt pontossággal és mély empátiával gyűjti össze a helyi szokásokat, a népköltészeti emlékeket, a babonákat, az énekeket és a mindennapi munka ritmusát. A könyv textúrája felesleges sallangoktól és hamis pátosztól mentes; a paraszti észjárás és a szóbeli kultúra tiszta forrásként buggyan fel a sorok közül.

• A történelmi sathelyzetek valósága: A szerző szikár szigorral mutatja be, hogyan gázolt át a történelem a kis mezőségi falu mindennapjain. A világháborúk traumái, az impériumváltások fojtogató sathelyzetei, majd a kollektivizálás kíméletlen szorítása mind próbára tették a közösség morális tartását. A könyv plasztikusan ábrázolja, miként vált az egyenes jellem és a hagyományokhoz való makacs hűség a túlélés egyetlen eszközévé.

• Lírai és szociográfiai formanyelv: A mű igazi bravúrja a megfogalmazás szabatósságában rejlik. A mondatok végtelenül letisztultak, szikárak, mégis mélyen költőiek, így a legegyszerűbb paraszti életsorsoknak és beszélgetéseknek is monumentális irodalomtörténeti és néprajzi súlyt adnak.

A Magyarózdi toronyalja a belső szellemi autonómia és a gyökerek könyve: mementó arról, hogy a rohanó modernizáció és a rideg valóság állandó szorításában is az egyetlen elpusztíthatatlan menedékünk a szülőföld hiteles emlékezete.

🌾 Kinek ajánljuk ezt a klasszikus faluszociográfiát?

• A néprajz, a folklór és az erdélyi falukutatás szerelmeseinek: Azoknak, akik szeretnének hiteles, belső forrásból képet kapni a Mezőség és Marosszék határának kulturális kincseiről.

• Az erdélyi magyar irodalom és a memoárok kedvelőinek: Mindazoknak, akik nagyra értékelik a sűrű, intellektuális és láttató erejű, egyedi textúrájú köteteket.

• A patinás Kriterion-kiadványok és ritka antikvár szakkönyvek gyűjtőinek: Mivel Horváth István ezen reprezentatív munkája forrásértéke miatt minden komoly polgári könyvtár féltett és nélkülözhetetlen alapköve.

✍️ A szerzőről: A szülőföld hűséges krónikása

Horváth István (1914–1977) erdélyi magyar költő, író, néprajzkutató, a huszadik századi hazai szellemi élet egyik leginkább autonóm és nagy formátumú alakja. Egész életútját és munkásságát a legmagasabb fokú szakmai alázat, a nép sorsa iránti maximális tisztelet és a mély humanizmus vezérelte. Kiváló arányérzékével és szikár stílusával olyan életművet hagyott hátra, amely a mai napig a legfontosabb kiindulópontok közé tartozik a hagyományos paraszti világ és a magyar lélek megértéséhez.