Móra Ferenc – Aranykoporsó 1-2 kötet

Leírás

Móra Ferenc: Aranykoporsó I–II. kötet (teljes regény) – Történelmi regény Diocletianus császár koráról, a keresztényüldözésekről, a pogány Róma alkonyáról és a mindent felperzselő szerelemről, Móra Ferenc jubileumi díszkiadása, Genius Kiadás (Budapest, 1932/jubileumi sorozat), kétkötetes aranyozott vászonkötéses bibliofil antikvár regény

🏛️ Miről szól a könyv? A 20. századi magyar történelmi regényirodalom egyik legfényesebb, legmélyebb filozófiai és lélektani csúcsteljesítménye, Móra Ferenc (1879–1934) monumentális főműve. A regény a szerző 50. születésnapja tiszteletére indított rangos és díszes Móra Ferenc Jubileumi Díszkiadás sorozat keretében látott napvilágot a budapesti Genius Kiadó gondozásában, hiánytalan kétkötetes kiadásban.

A mű a Kr. u. 3–4. század fordulójára, a hanyatló Római Birodalom és a Diocletianus-féle véres keresztényüldözések korszakába kalauzolja az olvasót. A történet szálai Sirmiumban (a mai Szávaszentdemeteren), Nicomediában és Alexandriában futnak össze:

• A birodalmi intrika és a hatalom alkonya: Diocletianus császár megingathatatlanul próbálja megfékezni a birodalom szétesését, s miközben a régi római vallás restaurációjára törekszik, kiadja a keresztényeket sújtó kegyetlen edictumokat. Móra páratlan régészeti és történelmi erudícióval kelti életre a korabeli császári udvart, Galerius cezar ambícióit és a pogány világrend belső szétesését.

• Quintipor és Titanilla tragikus szerelme: A cselekmény szíve Quintipor, a császár által pártfogolt és titokban saját törvénytelen fiának tartott fiatalember, valamint Titanilla, a gazdag patriciuslány tiszta, felemelő és végzetes szerelme. Érzelmeik a felekezeti és társadalmi szakadékok, a katakombák hite és a pogány szertartások kereszttüzében forrnak össze.

• A címadó szimbólum – Az aranykoporsó: A regény katartikus zárlata a világirodalom egyik legszebb szerelmi mementója: Quintipor az elhunyt kedvesét, Titanillát színarany koporsóban helyezi örök nyugalomra, szimbolizálva a szépség, az eszmény és a tiszta szerelem romolhatatlanságát az enyészet és a pusztulás felett.

Móra ebben a regényében lépett ki leginkább a hazai tárcák és alföldi anekdoták világából: a régész-író szinte tapintható pontossággal, freskószerű gazdagsággal festette meg a késő római civilizáció anyagi és szellemi kultúráját. A Genius Kiadó reprezentatív, dombornyomott és aranyozott vászonkötése méltó és időtálló köntöse ennek a világirodalmi rangú remekműnek.

A kötetpár legfőbb értékei és jellemzői:

• Móra Ferenc történelmi regényírói főműve: A magyar próza egyik legszebb ókori témájú nagyregénye, hiánytalan kétkötetes formában.

• A reprezentatív Genius Jubileumi Díszkiadás része: Dekoratív aranyozott kötéstábla, nemes papír, tiszta tipográfia és bibliofil elegancia.

• Régészeti és kultúrtörténeti hitelesség: A késő antikvitás, a katakombák kereszténysége és a császári Róma lenyűgöző rekonstrukciója.

• Kiemelkedően keresett antikvár tétel: Móra-gyűjtők, a történelmi regények kedvelői és a klasszikus magyar polgári könyvtárak hiánytalanítói által állandóan keresett díszkiadás.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• A nagy történelmi tablóregények kedvelőinek: Henryk Sienkiewicz (Quo vadis), Robert Graves (Én, Claudius) vagy Mika Waltari (Sinuhe) olvasói számára.

• Móra Ferenc tisztelőinek és életmű-gyűjtőinek: Akik a szerző lírai és elbeszélői hangja mellett a filozófiai mélységű nagyepikát is szeretnék birtokolni.

• Az ókori Róma és a korai kereszténység iránt érdeklődőknek: A vallási és társadalmi átmenet korszakának megértéséhez.

• Bibliofil könyvgyűjtőknek: A Genius Jubileumi Díszkiadás kétkötetes ritkaságainak polcra illesztésére.

✍️ A szerzőről: Móra Ferenc (1879–1934) Móra Ferenc magyar író, régész, újságíró és múzeumigazgató. Kiskunfélegyházán született mélyszegénységben, majd szegedi évei alatt a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum vezetőjeként végzett úttörő ásatásokat.

Bár a kortársak elsősorban melegszívű publicistaként és mesélőként ismerték, az Aranykoporsó megírásával bizonyította be, hogy a monumentális epika és a történelmi lélektan legmagasabb szintjén is otthonosan mozgott. A mű megalkotása az író személyes számvetése is volt a mulandósággal, a szépséggel és az emberi eszmények örökkévalóságával.