David R. Hawkins – Isten jelenlétének felfedezése – Elkötelezett nondualitás

Leírás

David R. Hawkins – Isten jelenlétének felfedezése – Elkötelezett nondualitás

A szerző sorozatban megjelent könyvei közül e hatodikban végső formába önti, és még világosabbá teszi a „Megvilágosodás” állapotának valódi mibenlétét, lényegét. Bár a magyarázat és a kontextusba helyezés végett az író a tudatkutatáshoz folyamodik, ez elsősorban a komoly spirituális keresőnek szánt tankönyv. Olyan információkat fed fel

, amelyekről csak azok tudnak, akik az egón felülemelkedve megvilágosodtak. Nem más ez, mint az „én”-től az „Én”-ig vezető belső út, és az egymást követő állapotok leírása az olvasó Megvilágosodását szolgálja. A misztikus szubjektív állapotait mindig nagy érdeklődés övezte, de a történelem során eddig még nem tisztázták annyira, amennyire ez a félig-meddig önéletrajzi beszámoló teszi. Ez a leírás egyben kezünkbe adja azt az eszközt is, amellyel e ritka állapotok azonosíthatók, és bemutatja a Spirituális Igazság alapvető sajátosságait. Egyházi doktrínák és vallásos hitrendszerek nélkül, példátlanul világosan fedi fel a teljes Spirituális Igazság színtiszta, őseredeti esszenciáját. Tisztázódik, hogy csak azt „ismerjük” igazán, „amik vagyunk”, nem azt, „amiről tudunk”. Az is nyilvánvalóvá válik, miért kezdődik és végződik Dr. Hawkins minden könyve azzal, hogy Gloria in excelsis Deo! Dr. David R. Hawkins (1927-2012) a Megvilágosodás útjának világszerte elismert tanítója. Ötvenévnyi pszichiáteri tapasztalattal a háta mögött a tudatkutatás egyik vezető egyénisége, aki világszerte tartott előadásokat. Saját spirituális fejlődését előző műveiben már leírta, ennek rövid összefoglalása pedig e könyv zárófejezetében is olvasható.

Részletek a könyvből

Szerencsés az a kereső, aki nem hagyja, hogy a figyelemelterelő és divatos látványosságok eltérítsék a keskeny útról. Vannak, akik életeken át a hiteles tanításokat keresik, mégis az igazság elferdítésének csábító mellékvágányára tévednek. Aztán kiderül, hogy ezek csak kitalált, romantikus fantazmagóriák, amelyek a naiv, belső gyermek számára vonzóak. Spirituális tündérmesékből van bőven, és ezek nagy hatással vannak az olyan hiszékenyekre, akik számára a „spirituális” címke mindent mágikusan csillogóvá tesz. A kezdeti, kritika nélküli lelkesedés és keresgélés időszakában ez megszokott dolog.

Ebben a kezdeti fázisban az alapprobléma az, hogy nem vagyunk tisztában az igazi spirituális realitás és az asztrális, paranormális vagy természetfölötti közti különbséggel. A naivakat ez utóbbiak elkápráztatják, és nagy hatással vannak rájuk. Ez annak a meglepő felfedezésnek tudható be, hogy az emberi megtapasztalás sokkal több síkon zajlik, mint a pusztán fizikai, érzelmi és mentális sík. Ennélfogva egy „igazi” médiumi közvetítés valóban nagy hatással van az újdonsült, hiszékeny keresőre, novíciusra. A lehetséges valóságok teljesen új dimenziójának látszólag bámulatos csodája is könnyen mellékvágányra terelhet.

A legnépszerűbb spirituálisnak tartott sikerkönyvek többsége valójában kitalált dolgokon alapszik. Igazságszintjük átlagosan 190-en kalibrál, akárcsak azoké az elegáns kivitelezésű „spirituális” folyóiratoké, amelyek a „más dimenziókat” és egyéb megtévesztő fantazmagóriákat oly csillogóan tálalják. Paradox helyzet, hogy e kiadványok azokat a naiv keresőket vonzzák, akik még ezt a dimenziót sem uralják, nemhogy a többi fantáziaszülte dimenziót.

…

A klasszikus spirituális hagyomány és a hiteles szentírások nem cáfolják a természetfölötti/paranormális dolgok létezését, hanem óva intenek attól, hogy „oda menjünk”. Minden igazi spirituális mester és megvilágosodott tanító ugyanezt tanácsolja.

…

Az előrehaladott szintekhez szükséges spirituális tudnivalókat jó, ha idejében elsajátítjuk, és elraktározzuk későbbre, amikor majd szükségünk lesz rá. Ha időnek előtt hallja valaki a haladó szintű tudnivalókat, annak az lehet a hátránya, hogy az intellektus büszkén vélheti, „Ezt tudom”. Jobb, ha úgy gondoljuk: „Ezt már hallottam.” Igazán „tudni” valamit annyit tesz, mint „az lenni”. Ekkor viszont nem tudjuk azt, hanem „azok vagyunk”.

A Megvilágosodás melletti elkötelezettség azt jelenti, hogy fegyelmezetten haladunk a keskeny úton, át a szoros kapun. Így hát a komolyan elkötelezett keresőnek tanácsos mellőznie a benne élő gyermek kíváncsi vonzódását a mágikus, rejtélyes, paranormális és médiumi jelenségekhez, amelyeket rendszerint tanulható készségként kínálgatnak és árulnak. Ezek csak késleltetik és csapdába ejtik az óvatlanokat, akik vonzódnak az egzotikus, ismeretlen, okkult és ezoterikus kínálathoz, ami érdekes, de nem vezet el a Megvilágosodáshoz. Legtöbbjük a valódi jelenségnek csupán utánzata, és a lineáris iránti érdeklődéshez, energiamanipulációkhoz vezet.” (Részletek az 5. fejezetből)

A spirituális úton akadályokkal, kísértésekkel, kételyekkel és félelmekkel találjuk szembe magunkat. Ezek klasszikus elnevezése „próbatétel”, és az egóból erednek, akinek nincs ínyére lemondani hatalmáról. Úgy kerekedhetünk felül rajtuk, ha újra és újra megfogalmazzuk céljainkat, kijelentjük elkötelezettségünket, valamint úgy, hogy megerősítjük az olyan ellensúlyozó alapelveket, mint az állhatatosság, határozottság, bátorság, meggyőződés és szándék. Minél nagyobb a kihívás, annál jobban fejlődik a belső erő, az elszántság és céltudatosság. Ha kitartóak és fegyelmezettek vagyunk, rájövünk, hogy a kísértés pusztán egy visszautasítandó választási lehetőség, nem pedig támadni vagy tagadni való impulzus. Ez abból is következik, hogy a kisebbet alárendeljük a nagyobbnak, és így az akarat által a prioritás érvényesül. Ehhez az is hozzájárul, ha lemondunk személyes akaratunkról Isten javára.

A fent leírtakat mind az odaadás képessége foglalja magába, amelyet nem csak az értelem vagy megértés erősít meg, hanem a szeretet is. Az odaadás a szív dolga, mivel van úgy, hogy egy akadályt kizárólag a szív és az isteni szeretet erejével lehet leküzdeni.” (Részlet a 12. fejezetből)