Katarzyna Ryrych - A ​Bojtorjánmező lakói

A ​Bojtorján-mező szomszédságában álló ház egykor a Boszorkány lakhelye volt, jelenlegi lakói pedig különleges események szemtanúivá válnak. Valaki békává változik, a zoknikon fekete lyukak kezdenek nőni, egy titokzatos alak egy madzagra kötött felhővel sétál…
A Katarzyna Ryrych mágikus történetei izgalmas világokat nyitnak meg kicsik és nagyon előtt egyaránt. A Bojtorján-mező lakói 2017-ben elnyerte a lengyelországi IBBY-díjat (International Board on Books for Young People) és az év legjobb gyerekkönyve lett.

Katarzyna Ryrych lengyel írónő, költő, tanár és festő. Anyja, Pochylczuk Alicja, krakkói költő, Apja, Dziki Sylwester, újságíró. Ryrych anglisztikát végzett el a Jagelló Egyetemen.
Amióta a betűket ismeri, ír. Első verseskötete 1981-ben jelent meg „Egy bizonyos hippi feljegyzései” címen („Zapiski pewnej hipiski”). Ettől kezdve több kötetet kiadott fiataloknak és felnőtteknek egyaránt. A „Siedem swoich piór” című könyvét 2009-ben jelölték az Év Könyvére az IBBY lengyel szekcióján. A II. Astrid Lingerd Irodalmi Versenyen kitüntették a „Łopianowe Pole” című könyvét. Nem megszokott témákkal foglalkozik, olyan dolgokra fókuszál, amik látszólag észrevétlenek. Szinte minden könyve nyert díjat vagy volt díjazott.
Wieliczkában él, ahol tanárként dolgozik, szabadidejét pedig krakkói stúdiójában tölti. Fest, csellózik és zongorázik. Van két fia. Imádja az állatokat, utazást és a jó könyveket. Animál és off-stream (alternatív) médiát promóz.
Magáról így beszél: „Nem voltam könnyű gyerek. Makacs, engedetlen, rossz. Ez a mai napig megmaradt. Imádom, amit csinálok. Azaz az írást. Nem szeretek magamról beszélni. Sok van belőlem abban, amit írok. Néha csinálok furcsa vagy nem éppen biztonságosnak tűnő dolgokat. Szeretem az állatokat. Ha úszok, akkor mindig csak az árral szemben.”