Tersánszky J. Jenő – Barbara szerelme

Leírás

Tersánszky J. Jenő: Barbara szerelme  – Monumentális, letisztult és mélyen megrázó háborús lélektani dráma a kiszolgáltatottságról, az ösztönök harcáról és az érzelmek elpusztíthatatlan belső szabadságáról

🌲 Miről szól a könyv? (Hadifogság, az érzelmek feszült textúrája és a morális válaszút)

Tersánszky J. Jenő Barbara szerelme című kisregénye a huszadik századi klasszikus magyar irodalom, a humanista realizmus és a háborús lélektani dráma műfajának egyik leginkább magával ragadó, legmélyebb és legtisztább csúcsteljesítménye. A Kakuk Marci-történetek zseniális, nagy formátumú alkotója ebben a fenséges és felkavaró munkájában szakít a patetikus, csinnadrattás háborús klisékkel; helyette tűpontos lélektani szigorral, fanyar tisztánlátással és elképesztő nyelvi eleganciával építi fel a frontvonalak mögötti kiszolgáltatottság és az emberi természet pattanásig feszült hálózatát.

A cselekmény az első világháború rideg valósága közepette, egy elszigetelt vidéki miliő és a hadifoglyok kényszerű mindennapjainak zárt kulisszái között játszódik, teljesen mentesen a felesleges sallangoktól:

• Az ellenséges vonzalmak fúziója: A történet középpontjában Barbara, egy belsőleg teljesen független, autonóm és egyenes jellemű nő áll, akinek a sorsa tragikus és feszült metszéspontba kerül a háborús gépezet rideg szorításával. Amikor a környezetébe ellenséges hadifoglyok érkeznek, a hivatalos gyűlöletpropaganda és a társadalmi elvárások béklyói dörzsölt módon ütköznek meg az elemi, tiszta és megalkuvás nélküli emberi érzelmekkel.

• A jellem próbája a periférián: A regény igazi drámai gyújtópontja az előítéletek lebontása. Tersánszky felesleges pátosz és hamis sallangok nélkül mutatja be, hogy a fegyvertelen valóság és a létbizonytalanság textúráján a nemzeti hovatartozás másodlagossá válik a morális tartás, a szolidaritás és az őszinte szenvedély mellett. Barbara és szerelmének története a konok hűség és a belső szellemi szabadság mementója a pusztulás korában.

• Finom, szikár és fegyelmezett formanyelv: A mű igazi bravúrja Tersánszky utánozhatatlanul letisztult, közvetlen és drámai elbeszélőstílusában rejlik. A mondatok pörögnek, mentesek a felesleges körmondatoktól, így a szereplők belső vívódásai, a halk elfojtások és a fojtogató társadalmi környezet feszültsége közvetlenül, elementáris erővel szólítja meg a mai modern olvasót is.

A regény az egyenes jellem, az önazonosság és a humanizmus könyve: monumentális mementó arról, hogy a világ legbizonytalanabb történelmi szituációiban is az emberi lelkek közötti tiszta, belső szabadság az egyetlen elpusztíthatatlan menedékünk.

📚 Kinek ajánljuk ezt a klasszikus regényt?

• A huszadik századi magyar próza és a háborús lélektani drámák kedvelőinek: Azoknak, akik nagyra értékelik a kisemberek sorsának, az ösztönök és a morál konfliktusainak megalkuvás nélküli, analitikus ábrázolását.

• A Tersánszky-életmű és a sűrű szövésű, feszült kisregények szerelmeseinek: Mindazoknak, akik szeretnének egy sodró lendületű, tiszta és hiteles könyv segítségével elmélyülni az emberi természet örök törvényszerűségeiben.

• A Magvető és a Szépirodalmi Könyvkiadó patinás kiadványainak gyűjtőinek: Mivel a szerző ezen reprezentatív, kiemelkedően komoly kulturális súlyú munkája minden nívós családi könyvtár féltett alapköve.

✍️ A szerzőről: A magyar realizmus autonóm zsenije

Tersánszky J. Jenő (1888–1969) a huszadik századi magyar irodalom egyik leginkább autonóm, nagy formátumú és legolvasottabb Kossuth-díjas óriása. Egész életútját a legmagasabb fokú szakmai alázat, a társadalom perifériájára szorultak iránti maximális tisztelet és a mély humanizmus jellemezte. Kiváló stílusérzékkel és szikár fegyelemmel megírt regényei, elbeszélései a mai napig a legfontosabb forrásmunkák közé tartoznak a nemzeti önismeret és a stílusos történetmesélés természetének megértéséhez. Tegye a kosárba még ma!