Pukánszky Béla – Neveléstörténet I

Leírás

Pukánszky Béla: Neveléstörténet I. – Felsőfokú tanítóképző és pedagógiai egyetemi tankönyv, az ókori civilizációk, a görög paideia, a római nevelés, a középkori kolostori és lovagi kultúra, valamint a reneszánsz humanizmus pedagógiatörténete, Tankönyvkiadó (Budapest, 1991), nélkülözhetetlen pedagógiai alapmű, antikvár kötet

📜 Miről szól a könyv? (A magyar neveléstudomány és pedagógusképzés egyik legelismertebb, nemzetközi kitekintésű alapműve, a hazai neveléstörténet iskolateremtő professzora, dr. Pukánszky Béla munkája a budapesti Tankönyvkiadó gondozásában; a felsőoktatási tankönyv az európai pedagógiai gondolkodás és intézményrendszer genezisét, fejlődési korszakait és eszmetörténeti gyökereit tekinti át az ősidőktől a kora újkorig; a kötet első ízben vezeti végig a hallgatót az ókori Kelet írnokképzésén, majd kimerítően elemzi a klasszikus hellén világ két egymással szembenálló nevelési modelljét: a spártai állami-katonai edzettséget és az athéni kalokagathia harmóniára törekvő emberideálját; a szerző részletesen feltárja a szofisták, Szókratész, Platón és Arisztotelész pedagógiai koncepcióit, a római köztársaság- és császárkor retorikai nevelését [Quintilianus elveit], valamint a kereszténység megjelenésével bekövetkező paradigmaváltást; a középkor évszázadaiból megelevenedik a kolostori és plébániai iskolák aszkézise, a hét szabad művészet [septem artes liberales] rendszere, a lovagi nevelés hét készsége, a céhes inasképzés világa, valamint a 12. századtól gombamód szaporodó egyetemek [Bologna, Párizs, Oxford] skolasztikus vitakultúrája; a kötet csúcspontját a reneszánsz humanizmus és a reformáció pedagógiai forradalma jelenti, Vittorino da Feltre, Rotterdami Erasmus, Luther Márton és a jezsuita Ratio Studiorum reformjain keresztül mutatva be a modern európai iskola születését; a Tankönyvkiadó 1991-es kiadása átfogó kultúrtörténeti szemléletével, forrásszemelvényeivel és didaktikus összefoglalásaival a tanító- és tanárképző főiskolák, pedagógiai egyetemi karok és művelődéstörténészek legfontosabb kézikönyve)

A Neveléstörténet I. több mint száraz intézménytörténet: az emberkép, a gyermekkép és az értékrendek évszázadokon átívelő változásának lenyűgöző tükre. Pukánszky Béla világossá teszi, hogy napjaink oktatási dilemmái – a fegyelem és a szabadság egyensúlya, a testi és szellemi nevelés aránya, vagy a humanisztikus és gyakorlati ismeretek versengése – már az ókor és a középkor nagy vitáiban is jelen voltak, így megértésükhöz elengedhetetlen a történeti előzmények ismerete.

A kötet legfőbb értékei és a kiadvány vonzereje:

• A klasszikus európai neveléstörténet fundamentuma: Az ókori és középkori nevelési eszmék, emberképek és iskolatípusok szisztematikus feldolgozása.

• Kultúr- és társadalomtörténeti kontextus: A pedagógia nem elszigetelt jelenségként, hanem a korabeli vallási, filozófiai és politikai viszonyokba ágyazva jelenik meg.

• Nagy gondolkodók eszmerendszerei: Platón, Quintilianus, Szent Ágoston, Erasmus és a reformátorok pedagógiai forrásainak elemzése.

• A Tankönyvkiadó 1991-es felsőoktatási kiadása: A magyar tanárképzés korszerűsödő korszakának megbecsült, tiszta felépítésű alaptankönyve.

Ez a kötet pedagógusoknak, tanítóknak, bölcsészeknek, egyetemi és főiskolai hallgatóknak, valamint a művelődéstörténet és eszmetörténet iránt érdeklődő olvasóknak elengedhetetlen könyvtári darab.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• Pedagógia, tanító és tanár szakos hallgatóknak: Neveléstörténet kollokviumokhoz, szigorlatokhoz és záróvizsgák tételsoraihoz.

• Gyakorló pedagógusoknak és oktatáskutatóknak: A nevelési eszmék és az iskolaszervezet történelmi gyökereinek feltárásához.

• Művelődés- és eszmetörténeti kutatóknak: Az ókori és középkori szellemi élet, egyetemtörténet és gyermekkor-történet tanulmányozásához.

• Antikvár szakkönyvgyűjtőknek: A Tankönyvkiadó 1990-es évekbeli klasszikus pedagógiai felsőoktatási sorozatait gyűjtők polcára.

✍️ A szerzőről: A magyar neveléstörténet-írás iskolateremtő professzora

Dr. Pukánszky Béla (1954–) neveléstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Szegedi Tudományegyetem, az ELTE és több hazai felsőoktatási intézmény meghatározó professzora. Kutatási területe a gyermekkor története, a nőnevelés múltja, valamint a magyar és egyetemes pedagógiatörténet. Németh Andrással és Mészáros Istvánnal közösen alkotott művei és önálló monográfiái a modern magyar neveléstudományi képzés alapköveivé váltak. Tegye a kosárba még ma!