P Buzogány Árpád – A búzától a kalapig

Leírás

P Buzogány Árpád – A búzától a kalapig

A Népújság-ban megjelent cikk

Szerencsés falu Kőrispatak. Nemcsak azért, mert – szalmakalap-múzeuma révén – rekordidő alatt vált világhírűvé, hanem azért is, mert olyan krónikással dicsekedhet, mint a közeli Gagyban 1965. május 22-én született P. Buzogány Árpád. Aki már 2003-as könyvének címét is attól a Szőcs Lajostól kölcsönözte, aki két évvel korábban azt mondta neki, hogy nem a maga tudását, dicsőségét kívánja reklámozni a kalapmúzeummal, hanem: „A falut dicsőítem, annak népét.” Ehhez azonban nem kis anyagi áldozat kellett, csak kétezerben százötven millió lejt fektetett a vállalkozásba a család.

P. Buzogány Árpád otthonos Kőrispatakon. Érzelmi kötődését nem is rejti véka alá. „Korábban is foglalkoztam a települést érintő művelődéstörténeti kérdésekkel, népköltészeti, néprajzi és helyismereti jellegű anyagot gyűjtöttem és közöltem, helyettes tanárként a nyolcvanas évek közepén három évig laktam Kőrispatakon, megismerve a település akkori arcát, lakóit, hagyományait” – olvassuk a kismonográfia bevezetőjében. Olyan könyvet tett az asztalra, amely mind a tudományosság, mind olvasmányosság szempontjából tökéletes. Az elvárást s a célkitűzést – „bemutatni Románia első szalmamúzeumát, a kőrispataki szalmakalap-múzeumot, amelyet civil kezdeményezésként alapítottak, annak létrejöttét és működését, összegyűjteni és feldolgozni az intézmény eddigi tevékenységét jellemző dokumentumokat, ismertetni a szalma háziipari feldolgozásának munkamenetét az udvarhelyszéki Kőrispatakon, ugyanakkor összefogalni a település művelődéstörténetével kapcsolatos legfontosabb ismereteket is” – messzemenően túlszárnyalta, hiszen módszeres és világosan tagolt, közérthetően megírt, kiváló munkával lett gazdagabb nemcsak a néprajzi irodalom, hanem bizony a turisztika is: hasonlóan pontos és mindenre kiterjedő figyelemmel összeállított, bármilyen idegen nyelvre könnyen lefordítható képes ismertető kiadványokat kellene minden jeles településről készíteni, és akkor mindjárt közelebb férkőzne hozzánk a nagyvilág.

Kőrispataknak olyan gazdag az irodalma máris, hogy számos híresebb nagyközség irigyelheti méltán. Aki hozzáfér a könyvhöz, annak olyan, mint valami kis házi kalauz, az ifjúságnak pedig tömör és megbízható népismereti tankönyv. Az a fajta irodalom, amit a szerzője művel, meglehetősen ritka: tetszetős a külalakja, gazdag a képanyaga, a jegyzetanyaga, a sajtóanyagok bibliográfiája, és a világhálós hozzáférhetőségről és hivatkozásokról, szálláslehetőségekről sem feledkezik meg P. Buzogány Árpád; szóval ez az az út, amely szó szerint is kifizetődővé teszi az effajta könyvek kiadását. Jól tette hát a kőrispaki Szalmakalap-készítők Hagyományőrző Egyesülete, hogy felvállalta a kiadás költségeit, Hargita Megye Tanácsának támogatásával, és dicséretes, hogy a szép könyvecske az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület, a megyei Forrásközpont égisze alatt láthatott napvilágot.

A könyvet az idei falunapon mutatták be Kőrispatakon. Mégsem állhatom meg, hogy a Következtetések, összefoglalás című fejezetből ide ne másoljak egy jellemző részletet: „A Szőcs család által alapított Szalmakalap-készítők Hagyományőrző Egyesülete működteti a múzeumot, intézményi hátteret teremtve sokféle civil kezdeményezésnek. Egy másik, még be sem jegyzett szervezet a falufejlesztést tűzte ki célul. Havilapot indítottak, amely csakhamar népszerűvé lett. Falutalálkozókat szerveztek, meg más olyan eseményeket, amelyek helyi igényt elégítenek ki (háborús hősök emlékművének felállítása, dalkör beindítása, kirándulások szervezése stb.). A nőszövetség karitatív, szociális (pl. pénzadományok gyűjtése természeti katasztrófák, drága orvosi beavatkozások esetén) jellegű akciói megmozgatják a falut. Újból rendszeressé válnak a műkedvelő előadások, legfontosabb eredményként azonban a közösségi részvételt említhetjük.” (P. Buzogány Árpád: A búzától a kalapig. Szalmafonás és kalapmúzeum Kőrispatakon, Székelyudvarhely, 2011)