Mikó Imre – Honpolgárok és világpolgárok

Leírás

Mikó Imre: Honpolgárok és világpolgárok – Tanulmányok, esszék, irodalom- és társadalomtörténeti arcképek, erdélyi szellemi örökség, nemzetiségi kérdés és európaiság, Irodalmi Könyvkiadó (Bukarest, 1967), erdélyi magyar könyvritkaság, antikvár kötet

🏛️ Miről szól a könyv? (A szülőföldhöz való hűség és az egyetemes emberi értékek szerves egysége, az erdélyi magyar szellemi élet és művelődéstörténet nagy alakjai, a reformkor, a 19. század és a két világháború közötti korszak jogászi, politikai és irodalmi törekvései, a kisebbségi jogvédelem, az együttélő népek közötti kulturális hídépítés és a polgári humanizmus eszméi, a címadó fogalompár – honpolgárság és világpolgárság – termékeny dialógusa, amely megmutatja, miként lehet a szűkebb pátria hűséges munkásaként egyszerre nyitottnak lenni a világirodalomra és a modern európai gondolkodásra, a neves jogász, kisebbségpolitikus, műfordító és irodalomtörténész, Mikó Imre érett, cizellált és mélyen etikus tanulmánykötetében, a bukaresti Irodalmi Könyvkiadó 1967-es kiadásában) A Honpolgárok és világpolgárok Mikó Imre gazdag és sokoldalú életművének egyik legfontosabb összegző esszékötete. A szerző – aki a két világháború közötti erdélyi kisebbségvédelem elismert jogtudósa és a kolozsvári szellemi élet oszlopa volt – a hatvanas évek enyhültebb légkörében tekint vissza a magyar és erdélyi múlt kulcsfiguráira. A könyv lapjain megelevenednek a jogtörténet, a publicisztika és a szépirodalom határmezsgyéjén mozgó gondolkodók, akiket a nemzeti önazonosság védelme és az európai látókör ötvözése tett naggyá.

A kötet legfőbb értékei és művelődéstörténeti jelentősége:

• Az erdélyi humanizmus foglalata: Mikó Imre elegáns stílusban mutatja be, hogy a nemzeti elkötelezettség nem zárja ki a nemzetközi nyitottságot, sőt: az igazi honpolgár szükségképpen a kultúra egyetemes értékeinek hordozója.

• Irodalom- és eszmetörténeti arcképcsarnok: Alapos filológiai felkészültséggel és személyes hangú meglátásokkal rajzolja meg erdélyi és egyetemes magyar alakok, jogtudósok, írók és közéleti személyiségek portréját.

• A romániai magyar szellemi élet megkerülhetetlen forrása: Bepillantást enged az 1960-as évek erdélyi magyar értelmiségének önértelmezésébe és a kulturális túlélésért vívott csendes, alkotó küzdelmeibe.

• Az Irodalmi Könyvkiadó 1967-es kiadása: A bukaresti minőségi magyar könyvkiadás klasszikus korszakából származó, gondosan szerkesztett és tiszta tipográfiájú darab, amely mára keresett antikváriumi értékké érett.

Ez a kötet az erdélyi kultúrtörténet, a nemzetiségi kérdés és az igényes esszéirodalom iránt érdeklődő olvasóknak nélkülözhetetlen alapmű – elmélyült, nemes veretű és ma is időszerű szellemi kalauz.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• Az erdélyi magyar irodalom és művelődéstörténet tisztelőinek: Kós Károly, Makkai Sándor, Kemény János vagy Szabó T. Attila munkásságának kedvelői számára.

• Történészeknek, szociológusoknak és jogászoknak: A 19–20. századi erdélyi kisebbségtörténet, közjogi gondolkodás és eszmetörténet forráskutatásához.

• Az esszé és a klasszikus tanulmány műfaját kedvelőknek: Akik értékelik a polgári erudíciót, a világos érvelést és a mély humánumot.

• A határon túli magyar könyvkiadás ritkaságait gyűjtő bibliofileknek: A bukaresti Irodalmi Könyvkiadó 60-as évekbeli kiadványait kereső gyűjtők polcára.

✍️ A szerzőről: Az erdélyi jogtudomány és művelődés polihisztora Mikó Imre (1911–1977) jogász, író, műfordító, könyvkiadó, irodalomtörténész, a két világháború közötti és a második világháború utáni erdélyi magyar közélet kiemelkedő alakja. Jogászként a genfi Nemzetek Szövetsége előtt küzdött a kisebbségi jogokért, a háború után pedig szerkesztőként, fordítóként és kutatóként ápolta fáradhatatlanul az erdélyi kulturális örökséget; gazdag életműve a józan nemzetiségi reálpolitika és az európai humanizmus örök mintája. Tegye a kosárba még ma!