Illés Mária – A közszolgáltató vállalatok gazdasági szabályozása

Leírás

Illés Mária – A közszolgáltató vállalatok gazdasági szabályozása

ELŐSZÓ
A könyv fő célja annak az ismeretkörnek a bemutatása, amely a piacgazdasági környezetben működő közszolgáltató vállalatok gazdasági szabályozásához elengedhetetlenül szükséges. A vállalati keretek között folyó közszolgáltatási tevékenységjelentős részben természetes monopóliumként működik, és ez az a terület, amely csak körültekintő és hozzáértő gazdasági szabályozás keretében szolgálhatja egyértelműen a társadalom érdekeit. A természetes monopóliumok első tudományos feldolgozása már a század húszas éveiben megtörtént. Elméleti jellegű szakirodalmi bázisa jelentős. Figyelemre méltó, hogy az alapkérdésekben tudományos egyetértés van.
A gyakorlati tennivalókat feldolgozó forrásmunkákat illetően már szegényesebb és ellentmondásosabb az irodalom. A legutóbbi időkben a liberalizálási törekvések kiteljesedése kapcsán a publikációk széles körű fellendülése tapasztalható, azonban szakmailag elmélyült munkákat elsősorban az egyes gazdasági területekre (ágazatokra) vonatkozóan találhattunk. A szintetizálás nagyon lassan halad. Hiányzik a gazdasági versenyen kívüli, illetőleg a hosszú távon korlátozott versenyhelyzetű vállalatok működésének és szabályozásának gyakorlati kérdéseit átfogóan, összefoglaló jelleggel bemutató irodalom. Ez a sajátos helyzet vélhetőleg azért alakult ki, mert a természetes monopóliumok körébe tartozó tevékenységek gazdálkodási feltételei és sajátosságai még adott szakterületen belül is nagyon különbözőek lehetnek, a szakterületek közötti átjárás pedig – az eltérő szakmai specifikumok miatt – meglehetősen nehéz. Mindezek alapján rendkívül munkaigényes feladat az e területen folyó gazdálkodási gyakorlat közös problémáinak átfogó, egységes szemléletben történő feldolgozása. Nehézségeket okozhatnak a sajátos érdekérvényesítési célból komponált közlemények, publikációk is.
A piacgazdaságok világában a szakirodalmi helyzettől függetlenül kialakult a közszolgáltató vállalatok gazdálkodási kérdéseinek magas színvonalú tudása – mind a tevékenység szabályozása, mind a gazdálkodás irányítása területén. Magyarországon viszont nem csupán a szakirodalmi háttér, hanem a vonatkozó gyakorlati szaktudás is hiánycikknek számít. Ez utóbbi kialakulásának 1990-ig nem is volt táptalaja. A rendszerváltozás következtében új gazdasági környezetbe került a közszolgáltatás is, egyidejűleg a helyi közszolgáltató cégek az önkormányzatok tulajdonába kerültek. Ez utóbbi révén megsokszorozódott azon döntéshozóknak a száma, akiknek tisztán kellene látniuk a közszolgáltató vállalatok működtetésének és gazdasági szabályozásának alapkérdéseit, továbbá a magánérdek bevonásának lehetőségeit és célszerűségét a kapcsolódó speciális szabályozási követelményekkel egyetemben. A formálódó civil szféra számára – a piacgazdaságokban szokásos funkciójának betöltéséhez – szintén szükségesek volnának ezek az ismeretek. Súlyára való tekintettel az ismeretkörnek a felsőoktatásban is helyet kell kapnia. Az ide vonatkozó ismeret- és tudáshiány súlyos gazdasági károk forrása.

TARTALOM

BEVEZETŐ 7
I. RÉSZ 9
1. KÖZSZOLGÁLTATÁS ÉS MONOPOLHELYZET
1.1. Közszolgáltatás és közszolgáltató vállalat 9
1.2. A természetes monopólium alapkérdései 16
1.2.1. Fogalmi háttér 16
1.2.2. Az egyenértékű helyettesítés kritériuma 20
1.2.3. A fejlődés átrendező hatása 23
1.3. A gazdasági szabályozás szükségessége 27
1.4. Demonopolizálási perspektívák 29
1.4.1. Robbanásszerű fejlődés a természetes monopóliumok vertikális bontása irányában 29
1.4.2. A hálózathoz való hozzáférés, hálózathasználat 33
1.4.3. A helyi jellegű természetes monopóliumok 35
2. TULAJDON ÉS HATÉKONYSÁG A KÖZSZOLGÁLTATÁSBAN 39
2.1. Tulajdon és hatékonyság összefüggései 39
2.2. A természetes monopóliumok privatizációja 43
2.2.1. Szerződéses változatok 45
2.2.2. Eladás 47
2.3. A vagyongyarapítás szükségessége és forrásai 51
2.3.1. Vagyongyarapítási igény a közszolgáltatásban 52
2.3.2. A vagyongyarapítás forrásai 53
2.4. Igazságosság 56
2.4.1. A tőkeigény forrásának ár szerkezeti következményei 57
2.4.2. A befektető jogtalan vagyongyarapítása 59
2.4.3. Tőkehozamok koncessziós szerződés és bérlet esetén 64
2.4.4. Hasznosság és célszerűség 64
2.5. A szabályozás hatékonysága 67
2.5.1. Az önkormányzat mint tulajdonos és árhatóság 67
2.5.2. A gazdálkodási ismerethiány hátrányai 71
3. KÖLTSÉGHÁTTÉR – MONOPOLÁR – MONOPOLPROFIT 75
3.1. A természetes monopóliumok sajátos költségszerkezete 75
3.1.1. Költségtípusok 76
3.1.2. A fix jellegű költségek dominanciája 78
3.2. Átlagköltség és határköltség 85
3.2.1. A lineáris összköltségfüggvény származtatott függvényei 85
3.2.2. Hosszú távú költségfüggvények 88
3.2.3. Sajátos átlagköltségfüggvények 89
3.3. A szükséges Költség egyedisége és differenciáltsága 90
3.4. Monopolár-modellek 93
3.4.1. Keresleti ár függvény és határbevételi függvény 93
3.4.2. Keresletrugalmasság 99
3.4.3. A maximális nyereséget biztosító ár 105
3.4.4. A szabályozott árak modellszerű vizsgálata 108
3.4.5. A maximális bevételt biztosító ár mint speciális eset 114
3.4.6. A monopolár-modellek hasznosíthatósága a közszolgáltatások árszabályozásában 118
AZ ÁRSZABÁLYOZÁS ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI 123
4.1. A megtérülés elve 125
4.1.1. Normatív szemlélet 126
4.1.2. A szükséges költség tartalma 129
4.1.3. Méltányos nyereség 139
4.1.4. A hitelkamat helye 140
4.1.5. Dotációk és elvonások 144
4.1.6. Az áthúzódó árhatások és kezelésük 144
4.2. Évenkénti díjkalkuláció – a töke bearanyozása 147
4.3. Ár sapkás árszabályozás 148
4.3.1. A formula 148
4.3.2. Egy tényezős inflációs szorzó 152
4.3.3. Strukturált árindex 153
4.3.4. A termelékenységi követelmény beépítése 159
4.4. DÍJSZERKEZETEK 160
4.4.1. Egy tényezős díjszerkezet 161
4.4.2. Kéttényezős díjszabás 163
4.5. Fogyasztói kategóriánkként differenciált díjalkalmazás 166
4.6. Egy félrevezető megoldás – a cash flow típusú ár képzés 168
II. RÉSZ 171
5. AZ M1-ES AUTÓPÁLYADÍJ SAJÁTOSSÁGAI 1996 ÉS 1998 KÖZÖTT 171
5.1. A vizsgálat körülményei 174
5.2. Az M1-es autópálya fizető szakasza mint természetes monopólium 178
5.3. Az autópálya építésének és finanszírozásának költségei 180
5.3.1. A bekerülési költségek 182
5.3.2. A bekerülési költség megtérülési követelménye 182
5.3.3. Sajátos finanszírozási konstrukció 186
5.3.4. A méltányos tőkehozam és a kamatszint megítélése 189
5.3.5 A hitelkonstrukció által kiváltott bevételitöbblet-igény 191
5.4. Ársapkás árszabályozás 193
5.4.1. Az alkalmazott formula 193
5.4.2. A maximális bevételt biztosító díj mint bázisdíj 194
5.4.3. Útdíj-kategóriák 198
5.4.4. Díjemelési időpontok 200
5.4.5. Bázisdíj-növelő tényezők 201
5.4.6. Indexálási tényező 203
5.4.7. A maximális bevételt biztosító árfeltételeinek zavaros továbbéltetése 209
5.5. Az alkalmazott útdíjmértékek 211
5.5.1. A díjképlet szerinti ár rendszeres számítása és nyilvántartása 211
5.5.2. Az 50 százalékos igénybevételi szintet beállító ár 212
5.6. Az árstruktúra becslése 216
5.6.1. A becslés módszere 216
5.6.2. Az áfa-mentes bevétel átlagos szerkezete 217
5.7. Az érvényesített ár arányossága a piacgazdasági szemléletmód tükrében 219
6. X VÁROS VÍZMŰVÉNEK PRIVATIZÁLÁSA ÉS A VÍZDÍJAK ALAKULÁSA 225
6.1. A privatizáció főbb jellemzői 225
6.2. A bázisdíj nyereségtartalma 226
6.2.1. Fogyasztói kategóriánként differenciált bázisdíj 226
6.2.2. A bázisdíjak nyereségtartalma 227
6.3. A volumenhatás sajátos kezelése 230
UTÓSZÓ 232
TÁRGYMUTATÓ 233