Erdélyi Zsuzsanna – Hegyet hágék lőtőt lépék

Leírás

Erdélyi Zsuzsanna: Hegyet hágék, lőtőt lépék – Archaikus népi imádságok – Népköltészeti szenzáció, középkori magyar vallásos líra, apokrif szövegek, szakrális néprajzi forrásmű, Magvető Könyvkiadó (Budapest, 1976), korszakos jelentőségű bibliofil antikvár ritkaság

🕊️ Miről szól a könyv? (A XX. századi magyar néprajztudomány legnagyobb felfedezése, évszázadokon át a falusi asszonyok emlékezetében rejtőzködő középkori kolostori és apokrif imádságok, a Mária-siralmak és passiók archaikus népköltészete, a tiltott szakrális hagyomány monumentális antológiája az 1976-os legendás első Magvető-kiadásban)

Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék című kötete a magyar néprajzkutatás, a folklorisztika, az összehasonlító vallástörténet és a művelődéstörténet egyik legcsiszoltabb, legolvasmányosabb és leghitelésebb alapalkotása. Az 1976-ban a Magvető Könyvkiadó gondozásában megjelent mű valóságos kulturális és tudományos bombaként robbant: a kutató egy addig ismeretlen, a hivatalos kánonból és a korábbi gyűjtésekből kimaradt önálló népköltészeti műfajt, az archaikus népi imádságot tárt fel, amely a kereszténység felvétele előtti ráolvasások és a késő középkori ferences misztika páratlan ötvözete.

A kötet legfőbb pillérei és forrásértékű rétegei:

• Egy elveszettnek hitt szellemi világ feltárása: A Kárpát-medence falvaiban (különösen Erdélyben, Moldvában és a palóc vidéken) szájhagyomány útján őrzött szövegek; a paraszti közösségek zárt, intim imái, amelyeket generációkon át suttogva adtak tovább lefekvés előtt vagy betegágy mellett.

• Apokrif hagyományok és középkori Mária-tisztelet: A hivatalos egyházi liturgián kívül rekedt, mélyen átélt szakrális költészet; Jézus szenvedéstörténete, a Fájdalmas Anya siralmai és az angyali látomások olyan archaikus nyelvi rétegekben, amelyek egyenesen a kódexirodalommal rokoníthatók.

• Néprajzi és nyelvtörténeti aranybánya: A mű nemcsak felbecsülhetetlen folklórgyűjtemény, hanem ritka nyelvi emlék is: a régies kifejezések, a varázserejű formulák és a képi gazdagság a magyar nyelv legtisztább forrásaihoz vezetik vissza az olvasót.

• Gördülékeny, hipnotikus és rendkívül scannálható formanyelv: A ritmikus próza és a kötött formájú népi versek lüktetése, az alapos szövegkritikai apparátus és a bevezető tanulmány garantálják a rendkívül lüktető, felemelő és scannálható intellektuális és lelki élményt.

Ez a kötet a magyar népi lélek mélyrétegeinek, a nemzeti identitás fundamentumának és a XX. századi folklórtudomány legnagyobb diadalának az örök mementója – olyan forrásértékű kötet, amely egyetlen néprajzot, vallástörténetet és magyar irodalmat tisztelő könyvbarát és igényes antikvár könyvtár polcáról sem hiányozhat.

📚 Kinek ajánljuk ezt a néprajzi forrásművet?

• A néprajz, a folklór és a vallástudomány kutatóinak és hallgatóinak: Mindazoknak, akik a szakrális népköltészet elméletének és szövegemlékeinek alapművét keresik eredeti, hiteles szövegkiadásban.

• A vallásos és misztikus költészet tisztelőinek: Azoknak az olvasóknak, akik az Ómagyar Mária-siralomhoz és a középkori énekekhez hasonlóan a hit elemi erejű, szuggesztív művészi megnyilvánulásait keresik.

• A Magvető Könyvkiadó klasszikus forráskiadványait gyűjtő bibliofileknek: Mivel az 1976-os első kiadás a hazai könyvkiadás egyik legkeresettebb, ikonikus és ritkán felbukkanó antikvár kincse.

✍️ A szerzőről: Az archaikus népi imák felfedezője

Erdélyi Zsuzsanna (1921–2015) Kossuth-díjas magyar néprajztudós, folklorista, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Nemzet Művésze (Hegyet hágék, lőtőt lépék, A kendermag elvetve, Archaikus népi imádságok). Fáradhatatlan terepmunkájával, több ezer imádság felgyűjtésével és a népi vallásosság önálló műfajának tudományos elismertetésével elévülhetetlen érdemeket szerzett az egyetemes magyarságkutatás és a szellemi kulturális örökség megmentésében. Tegye a kosárba még ma!