Dr. Bugán Antal – Acta psychologica debrecina

Leírás

Dr. Bugán Antal – Acta psychologica debrecina

Előszó

Ez a kötet a KLTE Pszichológiai Intézete Személyiség és Klinikai Pszichológiai Tanszéke munkatársainak tanulmányait foglalja magába. Együtt terveztük meg a kötetet azzal a szándékkal, hogy egyrészt a közleményeken át hossz- és keresztmetszeti képet adhassunk együttesünk szellemi közösségéről, irányvételéről, csapatmunkáiról. Másrészt ugyanakkor arra is törekedtünk, hogy az egyéni érdeklődést és a személyes professzionális fejlődést tükröző specialitásokat se szorítsuk háttérbe. Az Acta Psychologica kötetében így egyaránt helyet kapnak az „oktatásmetodikai kísérletek” köré tartozó „pályaszocializációs kutatások”, az érték és viselkedés összefüggését kutató kandidátusi munka elméleti alapvetései, a hazai lélektani vizsgálóeszköztárat gazdagító teszt-standardizálás munkafolyamatából kiemelt eredményszemelvények, az analitikus lélektani orientációt tükröző szimbólumelemző tanulmányok és a művészet lélektani munkák is.
Lehetséges-e, hogy egy – öt éve szerveződött és csupán e fél évtizedes múltra visszatekintő – tanszék maroknyi csapata ennyiféle irányt, témakört, kutatást tud összehangoltan képviselni, elmélyülten művelni? Hic et nunc, a jelen érvényességében ez aligha lehetséges. A tanszék „történelmében” és fejlődésének menetében azonban könnyű átlátnunk a sokféleség szükségszerűségét és pozitívumait. Ha ugyanis volt és van „profiladó” közös téma, amelynek kutatására már évekkel ezelőtt mindannyian szívesen vállalkoztunk (ilyen számunkra a „pályaszocializáció” témaköre), és ezt ma is odaadással műveljük, akkor a közös feladatban való részvállalás mellett az individum személyes érdeklődésének, ki-ki kutató-örömének is helyt kell adnunk. Az egyéni témák – természetesen – sokfelé divergálnak, mégis egyazon tanárközösségből, emberi kapcsolat erőforrásból erednek. Szeretnénk remélni, hogy ezek a munkák közösségünk atmoszféráját, szellemi orientációnk azonos hullámhosszát is tükrözik. Bízunk abban, hogy ez az Olvasók számára is úgy válik nyilvánvalóvá, ahogyan ezt mi magunk érezzük.
A kötet öt részből tevődik össze. Az első rész a számunkra elsődleges, közös, „folytonos” kutatásról ad áttekintő képet. A hivatásszemélyiség fejlesztésének szolgálatában végzett munka vállalási közösségében tudott 1985-ben (a tervezés fázisában) egy érdeklődő, aktív, áldozatvállaló csapat módszertani gyakorlócsoporttá, később „Pályaszocializáció Műhellyé” összekovácsolódni. Ebben a társtanszékek is képviseltették magukat. Érdeklődő fiatal kollégák csatlakoztak hozzánk, együtt tanultuk, gyakoroltuk azokat a szakmai szereptréningeket, „empátia labor” feladatokat, kommunikációs mikroelemző technikákat, amelyeket azután egy közösen tervezett modellkísérletben alkalmaztunk. Bizonyosak voltunk benne, hogy az olyan – emberi kapcsolatokkal és dinamikai erőkkel dolgozó – szakmákban, mint a tanári, pszichológusi és orvosi, a pálya műveléséhez a „személyiségi eszközöket” is ki kell csiszolni, nem elegendő az ismereti felvértezettség. A kutatás bebizonyította felvetésünk igazát és lehetőséget adott arra, hogy megalapozottan vessük be a szakemberképzésbe a hivatásra való személyiség felkészítést. A „pályaszocializációs” stúdium ma már a képzés önként vállalható folyamatos része, az egyetemi képzés teljes tartamára kiterjedően.
A debreceni pszichológusképzés gyakorlatorientált, és szükségszerűen az. Hazánkban számos régióban, megyében, városban még nincs képviselve a pszichológiai gyakorlat, és sokhelyütt dolgozik egy-egy pszichológus magában, szakmai kollegiális konzultatív háttér nélkül.