Czine Mihály - Szabó ​Pál

Szabó ​Pálban a létezés örömét szabadítja föl az élet minden
apró szépsége.Innen fakad áradó lírája,s innen az a törekvése,
hogy az élet teljes bonyolultságában,teljes szépségében
mutassa meg.Vagyis költőien.Mégis a valóságnak megfelelően,
nem idillé sekélyesítve.Szabó Pált riasztja a szociografikus
eszközökkel,szürkén és naturalisztikusan írt széppróza;
Ő segítségül hívja a lírát is,és ezzel új utat is nyit a magyar
parasztábrázolás történetében.Az embert érzések,gondolatok,
vágyak,szenvedélyek szövevényeként ábrázolja,együtt a
tájjal,a természettel,a táj és a természet teremtményeként,
részeseként,belehallgatózva hősének múltjába és vágyott
jövőjébe.Életművének ezért olyan sajátos az éghajlata,
és ebben a harmatosan üde,derűsen csillogó világban
minden hősének különös természete,mindenkiétől elütő
viselkedésformája van,akár parasztról,akár városi emberről,
akár régi korok vitézkedő,falut teremtő emberéről van szó.
Szabó Pál a mesemondó gyönyörűségével mondja el történe-
teit,az Ő bölcsőjét még a mesék ringatták;szavain szinte
napfény csillog,mondatai a vers magasságába lendülnek,
a tájakon, az emberi sorsokon szivárványos pára lebeg.
Czine Mihály kitűnően ismeri ezt a Szabó Pál-i világot.Könyve
nemcsak gondos és pontos életrajz és életműelemzés,hanem
nélkülözhetetlen dokumentumanyag és művészien megírt
esszé is.