Gazda József – Nagy Imre

Leírás

Gazda József: Nagy Imre – Monumentális, letisztult és torokszorítóan feszült képzőművészeti monográfia és életrajz a híres csíki festőművész világáról, a székely táj drámai textúrájáról és a megalkuvás nélküli alkotói belső szabadságról

🎨 Miről szól a könyv? (A csíkzsögödi műterem feszült csendje, a paraszti sors ecsetvonásai és a csupasz valóság)

Gazda József Nagy Imre című, mélyen analitikus és lenyűgöző dokumentumértékű művészettörténeti kismonográfiája a huszadik századi erdélyi magyar képzőművészeti irodalom, a fegyelmezett életrajzírás és a vizuális kultúra egyik leginkább magával ragadó, legmélyebb és legtisztább csúcsteljesítménye. A neves kovásznai művészeti író és szociográfus ebben a fenséges, sűrű szövésű munkájában szakít a felszínes tájromantika kliséivel; helyette tűpontos elemzői szigorral, fanyar tisztánlátással és elképesztő elbeszélői fegyelemmel építi fel a csíkzsögödi remete, Nagy Imre festőművész pattanásig feszült és monumentális életművét.

A kötet a Hargita lábánál meghúzódó paraszti porták, a dörzsölt művészeti viták és a zsögödi műterem zárt kulisszái között kalauzolja el az olvasót, teljesen mentesen a felesleges sallangoktól:

• A székely sors ecsetvonásai és a csupasz valóság: A könyv dörzsölt és rendkívül alapos módon követi végig a Londonból és Budapestről a szülőföldjére makacsul visszatérő festő pályáját. Gazda József megmutatja a csupasz valóságot: a székely parasztok barázdált arcát, a mezőgazdasági munka nehézségét, a monumentális tájakat és az elszigetelt mindennapok rideg valóságát. Nagy Imre képein a táj és az ember elválaszthatatlan egységet alkot; a színek feszültsége és a formák szikársága mögött a legszigorúbb esztétikai igazság jelentette az egyetlen valódi iránytűt.

• Az egyenes jellem és az alkotói autonómia: A mű igazi morális és esztétikai gyújtópontja az önazonosság és az egyenes jellem megőrzése a huszadik századi történelmi viharok, politikai megrendelések és divatos áramlatok szorításában. A szerző felesleges pátosz nélkül bizonyítja be, hogy Nagy Imre belsőleg teljesen független, autonóm figura maradt, aki elutasította a hamis idealizálást, és konokul a maga tiszta, monumentális realizmusát követte. Művészete a táj és a közösség iránti megalkuvás nélküli hűség mementója.

• Szikár, pontos és rendkívül fegyelmezett formanyelv: A monográfia igazi bravúrja Gazda József utánozhatatlanul letisztult, sallangmentes és rendkívül dinamikus kritikai stílusában rejlik. A mondatok szerkezete szikár, pontos és gondolatébresztő, teljesen mentes a felesleges elméleti körmondatoktól. A szöveg elképesztő arányérzékkel és stílusfegyelemmel elemzi a reprodukciókat, így a képek vizuális ereje és a festő belső drámája közvetlenül, nyers erővel szólítja meg a mai modern olvasót is.

Ez a kötet a megalkuvás nélküli minőség, a művészi alázat és a tiszta intellektus könyve: monumentális mementó arról, hogy a szellemi elszigeteltség és a történelmi sorsfordulók idején is a belső tisztaság, a szülőföld megalkuvás nélküli vállalása és a saját igazságunk melletti makacs kitartás az ember egyetlen valódi méltósága.

📚 Kinek ajánljuk ezt a képzőművészeti klasszikust?

• Az erdélyi magyar festészet, Nagy Imre életműve és a művészettörténet szerelmeseinek: Azoknak, akik nagyra értékelik a huszadik századi székely-magyar képzőművészet, a grafika és a tájábrázolás mély, hiteles és analitikus bemutatását.

• A sűrű szövésű, logikus, szikár és mélyen elgondolkodtató kismonográfiák kedvelőinek: Mindazoknak, akik szeretnének egy hitelesen gördülékeny és tiszta könyv segítségével elmerülni a csíkzsögödi mester egyedülálló látásmódjában.

• A patinás Kriterion Könyvkiadó művészeti albumainak és a nívós antikvár ritkaságok gyűjtőinek: Mivel a neves kovásznai irodalom- és művészettörténész ezen kiemelkedően komoly szakmai és nemzeti súlyú, reprezentatív kötete minden igényes polgári könyvtár féltett alapköve.

✍️ A szerzőről: Az erdélyi sors és művészet konok krónikása

Gazda József (1936–) erdélyi magyar művészeti író, szociográfus, tanár, a határon túli szellemi élet egyik leginkább autonóm, nagy formátumú és mélyen tisztelt alakja. Egész életútját és gazdag munkásságát a legmagasabb fokú szakmai alázat, az erdélyi magyar képzőművészeti örökség és az anyanyelvi kultúra ápolása iránti maximális elkötelezettség jellemezte. Kiváló stílusérzékkel és szikár fegyelemmel megírt könyvei, nagy hatású szociográfiái a mai napig a legfontosabb forrásmunkák közé tartoznak a nemzeti önismeret, az egyenes emberi tartás és a hiteles történetmesélés természetének megértéséhez. Tegye a kosárba még ma!

TARTALOM

A FÖLD FIA …………7
TÁJAK ÉS EMBEREK……15
FEKETE ÉS FEHÉR ……22
ÖNARCKÉP MADÁRRAL………….36
FELOLDÓDÁS ……….46
VERŐFÉNYBEN ……….52
ARCKÉPCSARNOK ……66
RÖGÖK ÉS GÖRÖNGYÖK………………75
MADÁRIJESZTŐK ……..91
ŐSZI SZÍNEK …………100
A MŰVÉSZ IGAZA ……108
JEGYZETEK …………..129
FÜGGELÉK:
FONTOSABB ÉLETRAJZI ADATOK…………131
KIÁLLÍTÁSOK JEGYZÉKE………133
BIBLIOGRÁFIA ……………..137
KÉPEK JEGYZÉKE……………141
KÉPEK JEGYZÉKE
Kukoricabontás
Vakok
Önarckép
Madárijesztők
Almaszedők
Népi tánc
Félakt
Nagybányai táj
Szüleim
Tompa László arcképe
Forrás
Önarckép anyámmal
Lófürösztés
Gyermekek
Danaidák
Tehénfürösztés
Pihenés
Zsögödi patak
Hazafelé
Almaszedők
Lány a vízparton
Gondokban
Zsögödi emlék
Süveges önarckép
Pihenő pásztorgyerek
Fekvő nő
Akt a patak partján
Álom
Vágy
Öregasszony a tornácon
Önarckép szalmakalappal
madárijesztők
Önarckép maszkokkal
A kotló
Reggeliző
Elvonuló vihar
Vihar
Fahordás

További információk