Czakó Gábor - A ​szoba

DEDIKÁLT PÉLDÁNY !!!

„Legyünk ​egy kicsit türelmesek. Várj egy kicsikét. – Másik kezével is átölelte a nyakát, hogy lássa: nem ellenkezik igazából. – Sétáljunk egy kicsit. Legalább addig, amíg elalszik a Mama. Attila kitépte fejét a karjai közül. – Nem várok semeddig, mert előbb döglök meg, mint hogy történjen valami! Huszonöt éve állandóan várom, hogy fölemeljék az órabéremet ötven fillérrel, pofon vághassak egy stricit, szerezzek egy odút, ahol gyereket csinálhatok a szeretőmmel, hogy megdögöljön ez a vénasszony! Te ne merd még egyszer azt mondani nekem, hogy várjak, mert szétcsapom a fejed!” Attila vak türelmetlensége, a Mama szívós, nyomorúságos védekezése, Piroska síró védtelensége s a regény többi szereplőjének megnyomorított kísérletei, sivár munka és sivár szerelem, gyáva és brutális verekedések, szánalmas szeretkezések: ez Czakó Gábor első művének világa. Mindennek középpontjában, minden gondolat és indulat alján a szoba – az emberek harmonikus magánéletének jelképe. A fiatal írót szenvedélyesen foglalkoztatják a lakásínség emberi következményei. Egy szociográfiai írás után (Albérlők, Kortárs, 1968/I.) ebben a kisregényben e súlyos probléma művészi megfogalmazására vállalkozott.