Kántor Lajos – Kötő József – Magyar színház Erdélyben 1919-1992

Descriere

Kántor Lajos – Kötő József: Magyar színház Erdélyben (1919–1992) – Színháztörténeti alapmonográfia, erdélyi társulatok, színjátszás, cenzúra és a nemzeti identitás megőrzése, Kriterion Könyvkiadó (Bukarest, 1994), forrásértékű ritka erdélyi bibliofil antikvár szakkönyv

🎭 Miről szól a könyv? (A trianoni impériumváltástól a rendszerváltásig tartó bő hét évtized erdélyi magyar színháztörténetének nagyszabású összefoglalása, a kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi, szatmári, sepsiszentgyörgyi és temesvári társulatok küzdelmei, a diktatúra cenzúrája és a nemzeti anyanyelvmegőrzés bástyái a Kriterion Könyvkiadó reprezentatív kötetében) Kántor Lajos és Kötő József Magyar színház Erdélyben (1919–1992) című monumentális munkája a XX. századi erdélyi magyar művelődéstörténet, a színháztudomány és a határon túli kultúrakutatás egyik legcsiszoltabb, legolvasmányosabb és leghitelésebb alapalkotása. Az 1994-ben a bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott kötet úttörő vállalkozás: az első olyan átfogó, rendszerező és tudományos igényű összegzés, amely a két világháború közötti kisebbségi léttől a kommunista diktatúra fojtogató évtizedein át az 1989-es fordulat utáni útkeresésig mutatja be az erdélyi magyar színjátszás héroikus történetét.

A kötet legfőbb pillérei és színháztörténeti rétegei:

• A kisebbségi intézményteremtés és a Trianon utáni sokk (1919–1940): Janovics Jenő legendás küzdelmei Kolozsváron, a Thália és a vándortársulatok missziója, a gazdasági válságok és a román állami nyomás alatt kiharcolt magyar színpadi autonómia.

• Az államosítás, az ideológiai béklyók és a szocialista realizmus évei: A második világháború utáni átszervezések, a marosvásárhelyi Székely Színház (Tompa Miklós korszaka) tündöklése, a sepsiszentgyörgyi, szatmárnémeti és nagyváradi színházak létrejötte és szerepe a szórvány, valamint a tömbmagyarság megtartásában.

• A cenzúra, a virágnyelv és az ellenállás színpadai: A Ceaușescu-diktatúra homogenizáló és asszimilációs törekvései, a betiltott darabok, az avantgárd és a metaforikus színházi nyelv kibontakozása Harag György, Kovács Levente és más rendezőóriások keze alatt.

• Gördülékeny, forrásgazdag és rendkívül scannálható formanyelv: A színházi adattárak, a bemutatók lajstromai, a színész- és rendezőportrék, valamint az éles kritikai elemzések garantálják a rendkívül lüktető, felemelő és scannálható szakmai élményt.

Ez a kötet az erdélyi magyar anyanyelvi kultúra megmaradásának, a színház mint morális menedék és nemzeti fórum szerepének az örök mementója – olyan forrásértékű kötet, amely egyetlen színháztörténetet kutató könyvbarát, erdélyi témájú szakkönyveket gyűjtő olvasó és igényes antikvár könyvtár polcáról sem hiányozhat.

📚 Kinek ajánljuk ezt a színháztörténeti alapművet?

• A színháztudomány, a drámatörténet és a rendezés kutatóinak: Mindazoknak, akik részletgazdag, forrásértékű áttekintést keresnek az erdélyi magyar színjátszás művészi és intézményi fejlődéséről.

• Az erdélyi művelődéstörténet és a XX. századi magyarságkutatás iránt érdeklődőknek: Azoknak az olvasóknak, akik meg akarják érteni a kisebbségi kultúra túlélési stratégiáit a politikai elnyomás évtizedeiben.

• A Kriterion Könyvkiadó történeti és irodalomtudományi sorozatait gyűjtő bibliofileknek: Mivel a kötet a ’90-es évek hazai és határon túli könyvkiadásának egyik legfontosabb, ma már nehezen fellelhető szintézise.

✍️ A szerzőkről: Az erdélyi irodalmi és színházi élet meghatározó teoretikusai Kántor Lajos (1937–2017) Széchenyi-díjas irodalomtörténész, kritikus, a Korunk folyóirat főszerkesztője és Kötő József (1939–2015) színháztörténész, dramaturg, a Kolozsvári Állami Magyar Színház egykori igazgatója. Évtizedes kutatásaikkal, kiterjedt forrásfeltárásukkal és a határon túli magyar szellemi élet iránti rendíthetetlen hűségükkel elévülhetetlen érdemeket szereztek az egyetemes magyar színházi örökség feltárásában és dokumentálásában. Tegye a kosárba még ma!