Bori Imre – Idő idő tavaszidő – Dedikált

Descriere

Bori Imre (szerk.): Idő, idő, tavaszidő – A jugoszláviai magyarság népköltészetéből – Népballadák, dalok, mondák, népmesék, tréfák és szokásköltészeti emlékek a Vajdaságból, Szlavóniából és a Muravidékről, Forum Könyvkiadó (Újvidék, 1971), keménytáblás, a szerkesztő, Bori Imre által Nagy Pál (1929–1979) erdélyi festőművésznek névre szólóan dedikált, egyedi művelődéstörténeti bibliofil ritkaság

🌾 Miről szól a könyv? A vajdasági és délvidéki magyar folklór- és irodalomkutatás egyik legszebb, legreprezentatívabb népköltészeti antológiája, a jeles irodalomtörténész és akadémikus, Bori Imre (1929–2004) értő válogatásában. A kötet az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot 1971-ben. Jelen példányt a szerkesztő, Bori Imre saját kezű, névre szóló dedikációja teszi felbecsülhetetlen értékű kultúrtörténeti emlékké, amelyet a tragikus sorsú, kiemelkedő erdélyi avantgárd és konstruktív festőművésznek, a marosvásárhelyi művészeti élet meghatározó alakjának, Nagy Pálnak (1929–1979) ajánlott.

A kötet a jugoszláviai magyar népi emlékezet gazdag és sokszínű rétegeit tárja az olvasó elé:

• A délvidéki magyarság autentikus folklórkincse: A Vajdaság (Bácska, Bánság), a Drávaszög, Szlavónia és a Muravidék magyar falvainak archaikus és újabb stílusú népköltészete.

• Műfaji gazdagság: Helyet kaptak benne a balladai sűrűségű tragikus históriák, a szerelmi líra, a katonadalok, aratódalok, valamint a lakodalmi, jeles napi és pásztorhagyományok szokásköltészete, kiegészülve tréfás mesékkel, eredetmondákkal és közmondásokkal.

• A közösségi megmaradás támasza: A népköltészet nem csupán esztétikai élmény, hanem a kisebbségi létben élő délvidéki magyarság identitásának, anyanyelvi gyökereinek és lelki tartásának legfontosabb forrása.

• Tudományos igényesség és néprajzi hűség: Bori Imre a legnevesebb vajdasági és Kárpát-medenceli gyűjtők (köztük Király Ernő, Penavin Olga, Burány Béla és mások) terepmunkáira, hangzó és lejegyzett anyagaira támaszkodva állította össze ezt a tiszta forrású válogatást.

• Páratlan eszmetörténeti kapcsolat: A dedikáció révén a kötet a határokon átívelő magyar szellemi összetartozás – a vajdasági irodalomtudós és az erdélyi képzőművész baráti, alkotói párbeszédének – kézzelfogható relikviája.

A Forum Könyvkiadó 1971-es kiadása Nagy Pál festőművész hagyatékából származó, egyszeri és megismételhetetlen gyűjtői kuriózum.

A kötet legfőbb értékei és jellemzői:

• Bori Imre reprezentatív népköltészeti antológiája: A délvidéki magyar folklór alapvető gyűjteményes kötete.

• Forum Könyvkiadó (Újvidék, 1971): A jugoszláviai magyar könyvkiadás aranykorának tipográfiailag is igényes kiadványa.

• Egyedi gyűjtői érték – Eredeti szerzői dedikáció: Bori Imre kézírásos ajánlása Nagy Pál erdélyi festőművésznek.

• Kiemelkedő művelődéstörténeti tétel: Néprajzkutatók, erdélyi és vajdasági gyűjtők, dedikációkra specializálódott bibliofilek számára pótolhatatlan darab.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• A néprajz és a magyar folklór kutatóinak, rajongóinak: Kriza János, Kallós Zoltán és Bartók Béla népzenei-népköltészeti örökségének követői számára.

• A délvidéki magyar kultúra tisztelőinek: A bácskai, bánsági és drávaszögi magyar közösségek szellemi kincseinek megismerésére.

• Dedikált és ritka könyvek gyűjtőinek: Akik a 20. századi magyar szellemi élet kiemelkedő alakjai közötti személyes kapcsolatokat dokumentáló műveket gyűjtik.

• Erdélyi képzőművészeti és helytörténeti gyűjtőknek: Nagy Pál festőművész munkásságát és személyes könyvtárának relikviáit kutatók számára.

✍️ A kötet szereplőiről:

• Bori Imre (1929–2004): Széchenyi-díjas vajdasági magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Az újvidéki egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetője, a vajdasági magyar irodalom, az avantgárd kutatás és a jugoszláviai magyar kultúra legjelentősebb tudósa.

• Nagy Pál (1929–1979): Erdélyi magyar festőművész, művészeti író, a marosvásárhelyi művészeti líceum legendás tanára. A modern, kísérletező, konstruktív erdélyi képzőművészet egyik vezéralakja volt, aki tragikusan fiatalon vesztette életét a hírhedt 1979-es autóbalesetben (amelyben Sütő András is súlyosan megsérült).