12,00 RON
Szerző: Váci Mihály
Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadási év: 1970
Kötés: Vászon
Lapszám: 317
Minőség: Jó állapotú
Méret: 23 cm x 15 cm
Kiszállítás 3-7 nap.
Váci Mihály – A sokaság fia
A sokaság fia (1970) nem egy csendes, nosztalgikus versesfüzet és nem egy álmodozó lírai gyűjtemény. Ez a posztumusz kötet a huszadik századi magyar irodalom egyik leginkább magával ragadó, legbátrabb és legizgalmasabb szellemi és morális eseményláncolata. Váci Mihály, a szabolcsi szegénységből indult, Kossuth- és József Attila-díjas zseni, ebben az érett, összegző kötetében egy olyan pattanásig feszült társadalmi és emberi drámát tár elénk, amely a kisemberek, a munkások és a parasztok sorsát emeli monumentális magasságokba.
A kötet lapjain kibontakozó cselekmény maga a felelősségvállalás és a szolidaritás pattanásig feszült belső és közéleti nyomozása. Váci Mihály nemcsak szemlélője volt a népének: ő valóban „a sokaság fiának” tekintette magát, akinek minden egyes sora a közösség pattanásig feszült küzdelmeiből, a háború utáni újjáépítés hitből és a szocialista humanizmus belső ellentmondásaiból táplálkozott. A versek egy pörgős, lüktető ritmusú társadalmi thrillerré állnak össze: a nyíregyházi tanyák sarából kiindulva a költő borotvaéles logikával és fanyar őszinteséggel ostorozza a bürokráciát, a közönyt és a képmutatást. Váci zsenialitása abban rejlett, hogy a politikai elhivatottságot képes volt feloldani a legmélyebb, pattanásig feszült magánéleti lírával – a betegséggel, a halálközelséggel és a múlandósággal való bátor szembenézéssel.
A Költő (A sokaság fia): A zseniális, pattanásig feszült igazságérzetű és törékeny egészségű alkotó, aki saját testét és lelkét áldozza fel, hogy hangot adjon azoknak, akik nem tudnak beszélni.
A Sokaság: Gyári munkások, vályogvetők, mezítlábas szabolcsi gyerekek és barázdált arcú parasztok, akiknek pattanásig feszült élete és méltósága Váci verseiben válik monumentális művészetté.
A Kor: Mint egy feszült, robbanásig teli politikai és szellemi kulissza, a hatvanas évek Magyarországa, amely tele volt hittel, de egyben elfojtott belső drámákkal is.
Váci Mihály (1924–1970) a huszadik század második felének egyik legnépszerűbb, legzseniálisabb és legvitatottabb magyar költője, műfordítója, publicistája, országgyűlési képviselő. Nyíregyházán született szegény családban, betegeskedő gyermekként, tanyasi tanítóként kezdte pályáját, majd a Új Írás folyóirat főszerkesztője lett. Írói zsenialitása abban állt, hogy a közvetlen, közérthető, mégis elképesztően képszerű és pattanásig feszült agitációs lírát képes volt a legmagasabb művészi szintre emelni. Olyan kultikus versek fűződnek a nevéhez, mint a Még nem elég, az Eső a homokra vagy a Közügy. Fiatalon, egy vietnámi kiküldetés során, pattanásig feszült alkotóereje teljében érte a halál Hanoiban, de életműve a mai napig a magyar sorsköltészet megkerülhetetlen oszlopa.
Miért kötelező alapmű az Ön könyvespolcára? Mert A sokaság fia a magyar nyelv legtisztább, leginkább lüktető és leginkább pattanásig feszült vallomása a hűségről. Váci Mihály stílusa elragadó, közvetlen és drámai: úgy képes adagolni a feszültséget, az érzelmeket és a társadalmi igazságokat, hogy a kötet minden egyes verse szinte ég a papíron. Nem egy hideg, intellektuális játéknak, hanem egy hús-vér zseni utolsó, monumentális és felkavaró üzenetének lesz a részese.
🛒 Birtokolja a magyar sorskölészet egyik legizgalmasabb, legmélyebb és leginkább pattanásig feszült gyűjteményes kötetét! Tegye a kosárba Váci Mihály mesterművét még ma!
| Verseim | |
| Verseim | 7 |
| Alkotás | 9 |
| Tű | 11 |
| Vers | 12 |
| Más itt a vers | 13 |
| Nem kell kiabálni | 15 |
| Legenda | 16 |
| Túlbizonyított | 17 |
| Gyalog… | 18 |
| Köszönts rám vers | 19 |
| Éltem | 22 |
| Én szőke városom | |
| Én szőke városom | 25 |
| Aljnövényzet | 27 |
| Magasból, messziről | 28 |
| Jó nyomon | 30 |
| Hová lesznek? | 31 |
| Öreg ember tavasza | 33 |
| A gond narkózisa | 34 |
| Felismertem a járásáról | 36 |
| Távolodón | 37 |
| Rövid életrajz | 39 |
| Vakon is | 40 |
| Kacagott huszonhárom évet | 42 |
| Képeslapok Jeszenyinnek | 45 |
| Karácsonyi utazás | 48 |
| A vörös nyíl | |
| A vörös nyíl | 53 |
| Mari rokonainál | 54 |
| Kitörés a ringből | 56 |
| Otthon, későn | 58 |
| Ó, szellők, fényes szellők! | 60 |
| A nehezebb | 61 |
| Nyár vége | 62 |
| Fényes intelmű | 63 |
| Abroncs | 64 |
| Vacsora | 65 |
| Eskü | 66 |
| Igaz ez a szép | 67 |
| Tíz körömmel | 69 |
| Határok közti végtelen | 71 |
| Szeressetek! | 73 |
| A szempontokon át | |
| A szempontokon át | 77 |
| Ide látszik a tenger | 79 |
| Örmény ének | 81 |
| Ember a kikötőben | 83 |
| Kis népek | 84 |
| Mennyi kikötő | 85 |
| Láttam hazámfiait | 86 |
| Rágógumi szó | 88 |
| Új világrész | 90 |
| De jó hideg van | 92 |
| Autóval Lengyelországban | 95 |
| A tenger | 97 |
| Leg-korszak | |
| Leg-korszak | 101 |
| Ez történt Magyarországon | 103 |
| Balatoni félrevezető | 105 |
| Írók külföndön | 108 |
| Nagy emberek sírfeliratai | 110 |
| Nem az enyém | 113 |
| Privát | 114 |
| Interpelláció | 115 |
| Távoli csillag | 116 |
| Komfortos mindenség | 118 |
| Szerelemmel szomszédos | 120 |
| A sokaság fia | |
| A sokaság fia | 125 |
| De jó így | 127 |
| A tündérrózsa-város | 128 |
| Esti program | 129 |
| Éjjeli stanzák | 131 |
| Kajmánok közt virág | 133 |
| Két szegény fiatal | 134 |
| Földalatti | 136 |
| Kell lenni valahol egy őshazának | |
| Kell lenni valahol egy őshazának | 141 |
| {Mert egyedül vagyunk} | 145 |
| Azóta | 147 |
| Demokrácia | 150 |
| Éjszaka | 151 |
| Igavonó | 152 |
| Akik messze vannak | 154 |
| Értekezlet | 155 |
| A virrasztó | 157 |
| ,,Ezer nyelven hallgatok” | 158 |
| Szél | 161 |
| Ami Che Guevara naplójából kimaradt | 164 |
| Járkáló hegedű | |
| Járkáló hegedű | 175 |
| Út és utas | 176 |
| Vakvezető | 177 |
| Vigyél el innen | 178 |
| Mindent teérted | 180 |
| (Szerelem, szeress jobban) | 181 |
| Bibliám | 183 |
| A szó fogan… | 184 |
| Marinak | 185 |
| Semmi az egész | 186 |
| Felcserélt szenvedélyek | 187 |
| Rólad beszélek mindig | 188 |
| Aztán | 189 |
| (A láger-lakók bőrén) | 190 |
| Elég volt! | 191 |
| A tél suttogó halk hava | 192 |
| Marinak (Jöjj vissza…) | 193 |
| (De szép vagy, milyen távoli) | 194 |
| Nagyon nehéz | 195 |
| Egy szó | 196 |
| Mert egyedül | 197 |
| (Nem érdemeltelek meg) | 198 |
| Népdal | 199 |
| Eretnek | 200 |
| A természet | |
| A természet | 205 |
| Kép, keret nélkül | 206 |
| Toronyiránt | 208 |
| Állatok | 211 |
| Cirógató | 212 |
| Tavaszváró | 213 |
| Térdelj le ararát! | 214 |
| Szelíd háború | 216 |
| Zápor | 217 |
| Narkózisban | 218 |
| Nyári képeslap | 219 |
| (Csak ülsz itt-körülmos) | 220 |
| Egyszerű ének | 221 |
| Zöld dudolás | 222 |
| Fatelepen | 223 |
| Mintha lakatlan lenne… | 225 |
| Öt kenyér | 227 |
| Százezer út | |
| Százezer út | 231 |
| Vörös vérsejtek | 234 |
| Napoleon serege | 236 |
| Rózsák | 238 |
| Espressóban | 239 |
| Ősz | 240 |
| Mily komolytalan | 241 |
| Esti hallgatás | 242 |
| Éj | 243 |
| Napló | 244 |
| (Az utcán jöttem, mint a többi ember) | 245 |
| Az ember néz, néz… | 246 |
| Zivatar | 247 |
| (Hova lesznek) | 248 |
| Pirók, télen | 249 |
| Mire volt jó? | |
| Mire volt jó? | 253 |
| Művelt éjszakák | 255 |
| Hasonlatok | 257 |
| Isten után | 258 |
| A csepergő időben | 260 |
| Erdők, sárban | 262 |
| Tanyán | 264 |
| Mi nem jött soha el | 265 |
| Szigeten | 266 |
| Tiszta eke | 268 |
| Válasz | 269 |
| (Aludni kellene) | 270 |
| Felkelni-elaludni | 272 |
| Ébredés | 274 |
| Csillag-út | 276 |
| Mint a tenger | 277 |
| Holdra síró | 278 |
| Levél őszi éjszakákról | 279 |
| És mi élünk! | 282 |
| Mintha | 284 |
| Hol van… | 286 |
| Tenyérbe írt versek | 287 |
| Vonatablakok | 289 |
| Kócsag | 290 |
| Tenyérbe, ökölbe | 291 |
| Bach templomai | 291 |
| Sóvárgom a halált | |
| Sóvárgom a halált | 295 |
| Zene | 296 |
| Kávéházi figura | 297 |
| Hogy éljek? | 298 |
| Jegyzetek, értekezleten | 299 |
| Óra | 300 |
| Bizony | 301 |
| Tánc | 302 |
| Körüldobálva késsel | 305 |
| Valami nincs sehol | 308 |
| Utószó | 311 |
Editura Bookman SRL
Nr. ord. reg. com/an: J26/753/2010
CIF: RO27704989