Zsoldos Péter – Ellenpont

Descriere

Zsoldos Péter – Ellenpont

TUDOMÁNYOS FANTASZTIKUS REGÉNY

ELŐSZÓ
Szeretném azzal megnyugtatni az olvasót, ellenszenvünk az elő- és utószókkal szemben közös. Ez az érzésem abból az időből való, mikor magam is még fogyasztója és nem termelője voltam az efféle írásoknak. Akkor jöttem rá, amit nem mondunk el egy regényben, azt nem lehet pótolni semmiféle könyvön kívüli szöveggel. Az előszó bosszant, mert művi úton akarja rám erőltetni azt a hangulatot, persze sikertelenül, amit az író – lustaságból vagy tehetség híján – nem volt képes megteremteni az első oldalakon, az utószó pedig egyszerűen hülyének tart, feltételezi, hogy nem értettem meg, mit olvastam – és megmagyarázza. Kiadóm azonban – akihez régi és szeretteljes kapcsolat fűz – a legutóbb megjelent könyvem körüli viták után úgy látta jónak, hogy ez az írásom előszóval jelenjék meg – s mint tudjuk, a kiadó kérése szent. Híven a hagyományokhoz, természetesen én is utólag írom ezt az előszót, csak annyi szabadságot engedélyezve magamnak, hogy eszem ágában sincs sem hangulatot teremteni, sem magyarázkodni. Csupán néhány, általánosnak tűnő alapelvről kívánok elmélkedni, mindnyájunk érdekében a lehető legrövidebben. „Általános” és „alapelvek” – gyanús szavak, félve használom őket. Sajnos embertársaim többsége nem osztja aggodalmam. Amikor néhány évvel ezelőtt a Technika Házának kupolatermében szokás szerint összegyűltünk, hogy azután több pártra szakadva ki-ki a maximális szenvedéllyel védelmezze a maga igazát, rájöttem, több az „alapelv” és az „általános” igazság, mint szükséges. Nem akarván lemaradni, én is gyártottam néhányat, melyekre a többiek úgy nem voltak kíváncsiak, mint én az övékére – mindent egybevetve tehát az összejövetel és a vita rendkívül hasznosnak bizonyult. Saját „alapelveim” azonban bosszút álltak rajtam; akaratom ellenére olyan dilemmává sűrűsödtek, melyet azóta sem sikerült feloldanom. Megpróbálom elmagyarázni, mire gondolok. Nem tudom, miért bűn, ha egy ember antropocentrikusnak vallja magát, márpedig a vita közben többször megkísértett az az érzés, hogy ezt valójában szégyellnem kellene. Másrészt nagyon érdekelne, hogy egy robot – vagy ne féljünk az általánosítástól -, a robot, amit (vagy talán szabad azt mondanunk, akit?) mégiscsak az ember hívott életre, és akiben (vagy amiben?) a gondolkodás és az ismeretek általános struktúrája szükségképpen bizonyos antropomorf vonásokat hordoz, tehát a robot antropocentrikus-e, vagy az idők folyamán képes egy sajátos és számunkra csak sejtésekben realizálható robotcentrikus szemlélet kifejlődni? Azt mondtam, hogy szükségképpen, és ez nem véletlen. Mi, emberek, egy biológiai sor egy, aránylag jól meghatározható pontján – félek leírni azt, hogy talán végpontján – foglalunk helyet. Ennek kontinuitását az egysejtűektől saját magunkig már eléggé tisztázottnak látjuk. Tevékenységünk az egyszerűbb reflexektől az absztrakt gondolkodásig velünk együtt vált egyre bonyolultabbá: a világot együtt tanultuk a filogenezis lépcsőin – önmagunkkal. A robot viszont készen kapott tőlünk mindent, finomabb fogalmazásban legalábbis mindazt, ami születésének századában az emberé volt. Már csecsemőkorában gyorsabb és megbízhatóbb lett alkotójánál, éppen ez a tulajdonsága tette létezését oly kívánatossá. De – hogy csak a legegyszerűbb példánál maradjan – etalonjait az embertől kapta, a világ jelenségeinek – a természettudományoknak – antropocentrikus felosztásától nem is szólva. De rövid előszót ígértem, ezért igyekszem gyorsan végignézni. Dilemmám lényegét így foglalhatám össze: behelyettesíthető-e, és ha igen, milyen…
Jo 2 a lap aljához ért, Joker megállította. Jo 2 magától is megállt volna, de Joker az utóbbi időben bizalmatlan volt, túl sok váratlan történt már ebben a járatban Jo1 és négy Leo odaveszett, nem csoda, hogy Einstein is ideges. Ez befolyásolta Jokert. Most ugyan hat Leo biztosítja Jo 2 épségét, és tartalékként ott várakozik Jo 3 a mögöttük levő helyiségben. Ennek ellenére, ha baj történik, Einstein nyugtalansága nehezteléssé változik, és ezt Joker szerette volna elkerülni. Ha gyorsan halad, és elvét valamit, övé a felelősség, ha lassan, Einstein türelmetlen. És a parancs, hogy tárják fel ezt a járatrendszert, termézsetesen Einsteintől eredt.