Erdély ​változó társadalma 1767–1821

A ​történelemtudományt ma rendkívül sokoldalú elvi-módszertani hatás éri. A filozófia, a lélektan, a matematika, a szociológia és sok más tudományág mind erőteljesebben követeli meg azt, hogy a história megújuljon, a maga módján egzaktabbá s így a valóságot hívebben tükrözővé váljék: tehát mennyiségi elemzésre és ellenőrizhetőségre törekedjék.
A matematika segítségével a múlt, a történelem tudományosabb tükrözést remélhet, a történetírás magabiztosabbá, ellenőrzöttebbé válhat. A modellek, feltételezett konstrukciók megalkotására is lehetőséget kínálnak ezek az új kutatási eljárásmódok, amelyek tehát nemcsak alapoznak, hanem merőben új építkezésekre is sarkallnak és ezeknél a szilárdsági mutatószámok próbáját szigorúan megkövetelik.
Az ember és a történelem, az egyén és a társadalom kapcsolatának, valójában tehát önmagunknak a megismerése ma mind többek gondja. Azért hisszük érdekkeltőnek, képzeletet megragadónak a történeti statisztikát, mert éppen az említett nagy kérdések tisztázásához vihet közelebb. A fokozódó szakszerűség, a matematikával való eljegyzettség a históriának az értelmi síkon megnyerhetők táborából – hisszük – sok új hívet toborozhat. Másokhoz pedig – kiket e módszer szakszerűségének formai elemei elrettenthetnek – más, oldottabb formákban is eljuthatnak az eredmények. Sikereiért küzdve és történelemszeretők megnyerésén munkálva is meg kell vallanunk tehát, hogy nem törekszünk kizárólagosságra, de erősen bizakodók lévén, reméljük, hogy hitelesebbé tehetjük a többé-kevésbé művészi igényű hagyományos eseménytörténeti leírásokat is.