RON
  • RON
  • HUF
  • EUR
Leu românesc - RON
  • Leu românesc - RON
  • Forint - HUF
  • Euro - EUR
0,00 RON 0

Coș

Nu ai niciun produs în coș.

Continuă cumpărăturile
RON
  • RON
  • HUF
  • EUR
Leu românesc - RON
  • Leu românesc - RON
  • Forint - HUF
  • Euro - EUR
0,00 RON 0

Coș

Nu ai niciun produs în coș.

Continuă cumpărăturile
RON
  • RON
  • HUF
  • EUR
Leu românesc - RON
  • Leu românesc - RON
  • Forint - HUF
  • Euro - EUR
0,00 RON 0

Coș

Nu ai niciun produs în coș.

Continuă cumpărăturile

Kutyatangó

7,00 RON

Leu românesc - RON
  • Leu românesc - RON
  • Forint - HUF
  • Euro - EUR
Szerző: Ales Car
Fordító: Laczkor Gábor
Kiadó: L’ Harmattan Kiadó
Kiadás éve: 2006
Sorozat: Világirodalmi 
ISBN: 963-7343-91-1
Kötés: Puha papír
Lapszám: 224

Minőség: Olvasatlan 

1 în stoc

  • Retur simplu în 30 de zile
  • Stare verificată cu atenție
  • Plată securizată
  • Transport international
Garanția plății securizate

Descriere

Részlet a regényből

Viktor mögött a Ljubljanska Banka épülete tornyosult, jobbra a kormányzati palota, e mögött nagy parkoló, út, a parlament, a minisztériumok és pártfőhadiszállások utcái, az ifjú ország agytekervényei, előtte meg a régi rendszer teteme, a Kardelj-szobor. És persze az ígéretes előrejelzés egy kilátástalan augusztusi délutánra.
Az Apaurinok most kezdték a sörrel együtt hatásukat éreztetni, és már az ígéret elég volt ahhoz, hogy Viktor kellemes érzéssel eltelve vakarhatta a seggét. Jobban érezte magát. A dobok e pillanatban feledésre voltak ítélve, Anita és az egyéb dolgok szintén. Csak hogy Viktor ne is törődjön a szükségtelennel.
Bal oldalt a volt partizánok kisebb csoportokba rendeződtek, és élénken tanácskoztak. Egy kisöreg, aszott, nagy fejű, elvette Lojzétól a hordozható telefont, és most bőszen pötyögött, Vladimir egyre többször nézett az órára; fel, a bank tornyának magasába, ahol a kijelzőn az idő váltakozott az aktuális hőmérséklettel. Egy óra ötven, és harmincnyolc fok árnyékban.
Az utcán, Viktortól balra megállt egy rendőrségi Golf. Lojze Stremšek rögtön odatolta sebes, napszemüveges képét a fiatal, egyenruhás, szintén napszemüveges rendőrökhöz. Mögötte csatarendben a harcosok. Viktor látta, hogy a vita közben Lojze nem jut szóhoz. Párszor megpróbálta csitítani a kisöregeket, aztán meg bedühödött: a három legelszántabbat, akik egyben a leggyengébb fizikai állapotban voltak mind közül, és pálcában-kalapban feszítettek, Lojze leültette a legközelebbi padra; kinyitotta aktatáskáját, és mindháromnak egy-egy hordozható telefont és papírt nyomott a kezébe. Elkezdődött a telefonálgatás.
Öt perc múlva kettő. Vladimir a park túlsó feléről megindult, táskájával a kezében, majd szó nélkül egy papírt nyomott a rendőrök kezébe. Viktor kitalálta, hogy annak a területnek a híres-neves bérleti szerződése az, amelyiken a szobor található.
A rendőrök körüli csoportba most betársult két punk is, akik Viktor háta mögül vágtattak ki robogóval a helyszínre. Két vörös irokéz, mindkettőnek ötágú csillag a hátán, mindketten derékig meztelenül, egy halom vassal fülükben és orrukban, egyenesen a kisöregekhez mentek a padon, a hordozható telefonokkal. Mind a két nagybácsi csoportjának, valamint a rendőröknek is feltűntek. Az első punk, fekete sportcipőben, egyenest Lojzéhoz inalt, majd Vladimirhez, majd a két egyenruháshoz; a másik, ő bakancsban, eltűzött a gyarapodó tömeg mellett, melyben most már heavymetálosok és rockerek is feltűntek, nem messze Viktortól. A punk most felordított, bele a haj- és szakállerdőbe:
– Halló – akció! Buli a láthatáron! Csak nem hagyjuk, hogy kibasszanak ezekkel a csávókkal! Hé, metál-harcos – lökte meg a legközelebbi szakállas, hosszú hajú napszemüvegest, aki meg se rezzent –, Kardeljjal akarnak kibaszni… hé… velünk akarnak kibaszni! – Csönd. – Hé!
Semmi.
– Hé – hallóka!
Semmi.
Az irokéz zavartan pillantott a tömeg maradékára, mely a legkülönbözőbb városlakókból állt össze, és akik legalább annyira közönyösek voltak, mint a metálosok és rockerek.
A lába közé köpött a legközelebbinek, semmi. Kétségbeesetten hátrafordult, és azt mondta:
– Mondom neked, Zeki, hogy ezek a James Hetfieldek sima buzik…
Ahogy kimondta, „James Hetfield”, a legközelebbi metálos, nagy szekrény, kinyúlt a sorból, visszafordította az irokézt, és lenyomott neki három sallert a képére, hogy abban a pillanatban összeesett. Véresen terült el. A metálos vissza a sorba, megigazította napszemüvegét, és megint a park felé bámult, mély közönnyel. A park túlfelén a rendőrök elfordultak; pár metálos elégedetten, lassan bólintott.
Viktor lelkesen átköltözött a leütött, vérző punk jobb oldalára, ahol időközben komoly feszültség támadt a tárgyaló felek között. Dulakodás. A sportcipős irokéz tett pár lépést balra, s a következő pillanatban mindennek vége volt: megbilincselve feküdt a földön, aztán bevágták a rendőrautóba.
A punkokat kizárták a játékból, konstatálta Viktor, és rágyújtott. Hihetetlen. […]
A civil ruhás nő kiadta a parancsot, és az egyenruhások – kiket hősünk magában szemetesekké alacsonyított – megindultak, a tömeg toporgott, a metálosok füttyögtek, a nyakak a magasba nyúltak. A harcosok megrettenve surrantak ki az igazságszolgáltatás elől a park szélére; a rendőrök, akik nemrég még védték őket, most keményen és lealacsonyítón bántak velük. El kellett, hogy hagyják a parkot. Mikor az utolsó is levonult a színről, a most már bizonnyal százfős sokaság elé belépdelt vászontáskájával Vladimir Stremšek. Ragtapaszos elegancia. Már várta őt Viktor szomszédasszonya a friss filmtekerccsel és az operatőr a tartalék elemekkel: érkezését mindketten örömmel rögzítették saját objektívjükkel.
Vladimir színpadiasan kinyitotta a táskát, és Kardelj lábai elé három festékes dobozt helyezett. Kényelmesen, alaposan felrázta mindegyiket, a táskából nagy csavarhúzót vett elő, kinyitotta a dobozokat, és három egyszerű mozdulattal a kamera éberen figyelő lencséje és a kattogó fényképezőgépek előtt előadta művészetét. Kardelj jobb kezére, melyet csípőjére támasztott, kék színt fröcskölt, mellére fehéret, bal kezére vöröset.
Füttyszó és „disznó”, „féreg”, „majom”, „kurva” és más bekiabálások balról, a metálosok irányából egyetértő hujjogás. Viktor zavartan arra gondolt, hogy a metálosoknak, amennyire ő tudja, a politikáról egyáltalán nincs véleményük. Odaát taps az egyenes választékok, állig gombolt ingek és nagy szemüvegek között, melyek viselői egyben biztosan a számos könyvklub egyikének aktivistái is voltak. A park szélén Lojze feje csaknem szétrobbant a dühtől. A kezéből egy hatalmas követ szedtek ki, a nyugdíjas történész és bélyeggyűjtő láthatóan elvesztette önuralmát, és ezzel méltóságát is, de mindent csak a törvény szerint; ha nem nyugszik le, könnyen a rendőrségen találhatja magát.
Vladimir valami táblát szedett elő, melyet ünnepélyesen a szobor elé helyezett; ezután egy fúrógépet vett a kezébe.
A nagy szürke Audis nő vadul nyomkodni kezdte mobilját.
Vladimir négy lyukat fúrt a szomszédasszony fényképezőgép-kattogása és a reggaeman filmezése közepette, kicserélte a fúróhegyet, és nekilátott a tábla felerősítéséhez. Balról a bedugult kereszteződésen és a tömegen keresztül egy motoros nő hajtott át, a hátsó kereke fölött lévő bőröndön POP-TV felirat, valahonnan feltűnt még egy operatőr ugyanilyen logóval, és betársult a művészfilmes, a performansz filmese mellé, hogy az objektívvel levadássza az események botrányos és szenzációs oldalát is.
A civil ruhás nő négy egyenruhás kíséretében a parkon át egyenesen Vladimirhez lépdelt, majd láthatóan tárgyalásba merültek.
A POP-TV újságírónőjét és operatőrjét a performansz filmesének éber lencséje és Viktor szomszédasszonyának fényképezőgép-csattogása kíséretében eltávolították a parkból. Valószínűleg ez is része a művészi eseménynek, gondolkodott Viktor.
A civil ruhás nő valamit határozottan odamondott Vladimirnek, Viktor szomszédasszonya befűzte a következő filmet. Viktor, a maga intenzív apaurinos ködében nem tudott csodálkozni a történéseken.
Vladimir a papírját rázta a nő arca előtt, és kiáltozott:
– Az írás! Az íráson múlik, és nem máson; és íme, itt az írás! Szerződés! Tulajdonjogi kérdés…
– Az emléktáblák műemlékekre való felerősítéséről szóló törvény elég világosan fogalmaz, Stremšek úr…
– …épp ez az: a törvény! Csak és kizárólag a törvény! Ez a szerződés formálisan felhatalmaz engem hatodik cikkelyében a szabad használatával minden…
– …az állam dönt a törvényről, a papíron írott törvényről, és ebben a pillanatban itt az állam én vagyok!
A legfiatalabb egyenruhás, aki szigorú Ray Ban napszemüveget viselt, határozottan kitépte Vladimir kezéből a csavarhúzót, Vladimir jól odasózott neki, határozottan, még mit nem, néhányan felhördültek, a rendőrök rögtön a bilincsek után nyúltak; bár a nő leállította őket. A rendőr úgy paskolta a tenyerét a csavarhúzóval, mintha gumibot lenne, és kidüllesztett mellel lépett az emlékműhöz.
Metálosok füttye, harcosok tapsa.
Mikor kicsavarta az első csavart, a civil ruhás nő megremegett, és leállította a rendőrt. A rendőr teljes megrökönyödésére azt követelte, hogy csavarja vissza a csavart. A csavarhúzó megremegett Kardelj nagy lábfeje előtt. Taps, kiabálás, zűrzavar. A kereszteződésben teljesen leállt a forgalom. Egyetemes káosz.
Mi történik?
Mindenképp eljött az idő, hogy Viktor megnézze magának azt a híres táblát.
Utat keresett magának a feldühödött harcosok között, elvonult Lojze bácsi háta mögött. és egyenesen Kardelj elé állt; jól megnézte a három méteres bronztömeget, ahogy ott áll csípőre tett kézzel, a jövőbe tekintve, miközben el-eltünedezett a kezén, a mellén, és a fején lévő három festékfoltban. Tényleg pocsékul nézett ki. A nappal még szembeszállt, de Vladimirrel és az idővel már nem.
A kortárs szlovén irodalom meghatározó regénye Ljubljanában játszódik, 1999 fülledt augusztusában. Főszereplője Viktor Viskas, a magánéleti válságba került és otthontalanságra jutott fiatal író, valamint egy köztéri szobor, melyet Edvard Kardeljnek, a volt jugoszláv állam egyik vezéralakjának emeltek, és amely, Viktorhoz hasonlóan, hirtelen elveszti a lába alól a talajt, a múltat jelképező alkotás ugyanis politikai és művészeti viták kereszttüzébe kerül. A „főhősöknek” ezt a kapaszkodók nélküli útkeresését, célját vesztett és önmagába forduló haláltáncát jeleníti meg a Kutyatangó, szatirikus panorámát nyújtva az ezredvégi fiatal szlovén állam mindennapjairól.
Aleš Čar prózaíró Ljubljanában született, művei a legrangosabb szlovén irodalmi folyóiratokban jelentek meg. Legelső regényével (Igra angelov in netopirjev – „Denevérek és angyalok játéka”) elnyerte az 1996-97-es évek legjobb szlovén elsőkönyves szerzőjének járó díjat. A Kutyatangó 1998-ban megjelent, második regénye.
DATE CONTACT

Editura Bookman SRL
Nr. ord. reg. com/an: J26/753/2010
CIF: RO27704989

DETALII CONT
POATE FI UTIL
Toate drepturile rezervate ©
Bookman SRL 2013 -
2026
Booksy Logo
BOOKSY Smart Agent
×

Acest site folosește cookie-uri pentru a îmbunătăți experiența ta de navigare și pentru a asigura funcționarea corectă a site-ului. Continuând să folosești acest site, recunoști și accepți utilizarea cookie-urilor.

Acceptă toate Acceptă doar necesarele