Sütő András – Itt állok, másként nem tehetek

Name: Sütő András - Itt állok, másként nem tehetek - Antikvarius.ro
SKU: 05/2155
Price: 4.50 RON
Availability: InStock

SKU: 05/2155 Categorii: Magyar irodalom, Drámák, Szépirodalom, Színművek - drámák - versek

4,50 RON

Leu românesc - RON

Leu românesc - RON
Forint - HUF
Euro - EUR

Szerző: Sütő András
Szerkesztő: Bálint Lajos
Kacsó Judit
Fordító:
Lektor:
Borító:
Fotó, grafika:
Kiadó: Kriterion Könyvkiadó
Kiadási év: 1975
Sorozat:
ISBN:
Kötés: keménytábla
Lapszám: 151
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Formátum: 195 x 125 mm
Feldolgozás általában 5-10 nap. Előrendelés esetén egyeztetünk telefonon.

1 în stoc

Retur simplu în 30 de zile
Stare verificată cu atenție
Plată securizată
Transport international

Garanția plății securizate

Descriere

Sütő András – Itt állok, másként nem tehetek

Két dráma

Heinrich von Kleist krónikája nyomán írtam e darabot, amelynek címe még az ötvenes években került a jegyzetfüzetembe: Egy lócsiszár virágvasárnapja. Kleist köztudomásúlag drámát is írt, bár – örökös bánatára – ezt Goethe mindétig lefumigálta. Ennek ellenére: Kolhaas Mihály hiteles történetéből drámát is írhatott volna. „ha a színpadi művet fölfedezte volna benne” – mondják állítólag a prózai munka nyugati dramatizálóinak kritikusai. Feltehetőleg nekem is ezt mondanák, ha Londonból, Zürichből ide vetnének pillantást. Az én munkám azonban nem Kleist művének dramatizálása. Magam csupán a korabeli német krónika drámai alaphelyzetét választottam építkezési helyül – saját mondandóm számára. Ugyanis Kolhaas Mihály szomorú történetének olvastán egy másik ablak nyílt meg előttem. Azon át nézve: nem a kleisti szemlélet égtája gomolygott föl az idő távolából, hanem egy vérbe fojtott parasztforradalom kormos-pernyés-akasztófás, újra moccanó világa: nagy szenvedélyek kényszerű föllángolása a látszólagos társadalmi és egyéni-lelki nyugalom kínzókamráiban.
Ezt az ablakot pedig nem is magam vágtam: az azóta eltelt idő nyitotta meg mindannyiunk előtt, akik e dráma hőseinek arcvonásai között talán ismerős vonásokat is fölfedezhetünk: a magunkéit.
A Kálvin-Szervét drámának első, gyermekrajzolatú vázlatát a nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítójelöltjeként készítettem 1943 nyarán Pusztakamaráson, esős napokon főleg, a mezei munka szüneteiben. Tizenhat éves voltam akkor, abban a korban tehát, midőn az ember a lepényevés avagy a puszta látványszerzés reményével akármifajta csődület hangjára szívesen tapostatja és rúgatja bokán magát a becsvágy karjai közt.
A kollégium igazgatóságának nyári vakációra meghirdetett irodalmi versenytémája volt Kálvin élete és munkássága is. Már nem tudnám megmondani, miért választottam éppen őt az írás próbatételeként. Talán a hányatott sorsú és nehéz próbáknak alávetett férfiú küzdelme vonzott; a közéletbe kényszerült magány a cselekvés szorításában. Véle foglalkozva ragadta meg képzeletemet a minden koroktól toleranciát könyörgő, szerencsétlen Szervét Mihály sorsa. Olvasgatás közben a genfi Champel mezején az ő lassú tüzű máglyája körül kezdtem lábatlankodni, belebonyolódván azután csacska módon a négyszáz esztendős kultúrhistóriai vitába. Gondolhattam volna pedig, hogy az ügyben, melyről könyvtárakat írtak össze, senki sem lesz kíváncsi az én szomorú fejcsóválásomra. De csak írtam-körmölgettem a híres genfi pör megrendítő történetét.
Úgy emlékszem, a dolgozatot el is küldtem végül. Sorsát végül szem elől tévesztettem. Visszahangtalanságából ítélve minden bizonnyal a bíráló bizottság különleges fejcsóválási díját nyertem el vele.