Szabó T. Attila – A szó és az ember

Descriere

1: A szó és az ember – Monumentális, letisztult és torokszorítóan feszült nyelvtudományi, szociolingvisztikai és művelődéstörténeti tanulmánykötet a magyar nyelv múltjáról, a szavak és az emberi sorsok hálózatáról, valamint a megalkuvás nélküli szellemi autonómiáról

📜 Miről szól a könyv? (Az erdélyi levéltárak feszült csendje, a beszélő közösség és a csupasz valóság)

Szabó T. Attila A szó és az ember című reprezentatív tanulmány- és esszékötete a huszadik századi egyetemes és erdélyi magyar nyelvtudomány, a történeti szociolingvisztika és a fegyelmezett művelődéstörténet egyik leginkább magával ragadó, legmélyebb és legtisztább csúcsteljesítménye. A legendás kolozsvári professzor, az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár monumentális életművének megalkotója ebben a fenséges és pattanásig feszült munkájában szakít a száraz, elszigetelt nyelvtani képletekkel; helyette tűpontos filológiai szigorral, fanyar tisztánlátással és elképesztő elbeszélői fegyelemmel építi fel a nyelv és az azt használó hús-vér ember megkerülhetetlen kapcsolatrendszerét.

A kötet az erdélyi levéltárak poros iratcsomóinak feszült csendje, a régi végrendeletek, boszorkányperek és leltárak sűrű textúrája között kalauzolja el az olvasót, teljesen mentesen a felesleges sallangoktól:

• A beszélő közösség és a csupasz valóság: A könyv dörzsölt és rendkívül alapos módon tárja fel, hogy a szavak nem steril laboratóriumokban születnek, hanem a mindennapi élet, a munka, az öröm és a tragédiák sűrűjében. Szabó T. Attila bemutatja a csupasz valóságot: hogyan tükröződik a múlt századok erdélyi jobbágyainak, mesterembereinek és nemeseinek élete egy-egy kifejezés, helynév vagy mesterségnév alakulásában. A nyelv nála a társadalmi valóság és a mindennapi túlélés rideg, mégis fenséges lenyomata.

• Az egyenes jellem és a tudományos autonómia: A mű igazi morális és szellemi gyújtópontja az önazonosság és az elszánt kutatói tartás próbája. A szerző felesleges pátosz és hamis illúziók nélkül rekonstruálja a magyar nyelvfejlődés szakaszait. Az anyanyelv és a történelmi tények megalkuvás nélküli védelme a legnehezebb politikai és ideológiai szorítások közepette is Szabó T. Attila egyenes jellemének és szellemi autonómiájának a legszebb, megrendítő bizonyítéka.

• Szikár, precíz és rendkívül fegyelmezett formanyelv: A tanulmányok igazi bravúrja a megfogalmazás rendkívüli tudományos szabatósságában és logikájában rejlik. A mondatok letisztultak, pontosak és dinamikusak, mentesek a felesleges körmondatoktól és a száraz akadémiai sallangoktól. A professzor elképesztő stílusfegyelemmel vezeti be az olvasót a legbonyolultabb etimológiai és szótörténeti összefüggésekbe, így a múlt embereinek szava közvetlenül, nyers és fenséges erővel szólítja meg a mai olvasót is.

Ez a könyv a megalkuvás nélküli minőség, a tudományos alázat és a tiszta intellektus könyve: monumentális mementó arról, hogy a történelmi viharok és a szellemi elszigeteltség idején is az anyanyelvi gyökerek feltárása és a saját igazságunk melletti makacs kitartás az emberiség elpusztíthatatlan kulturális és szellemi öröksége.

📚 Kinek ajánljuk ezt a nyelvtudományi klasszikust?

• A nyelvtudomány, a szótörténet, a néprajz és az erdélyi művelődéstörténet szerelmeseinek: Azoknak, akik nagyra értékelik a nyelv és a társadalom mély, analitikus és megalkuvás nélküli kapcsolatának ábrázolását.

• A sűrű szövésű, logikus, szikár és mélyen elgondolkodtató tudományos monográfiák kedvelőinek: Mindazoknak, akik szeretnének egy hitelesen gördülékeny és tiszta könyv segítségével elmerülni a magyar szellemtörténet egyik legizgalmasabb fejezetében.

• A patinás Kriterion Könyvkiadó kiadványainak és a ritka tudományos antikvár kincsek gyűjtőinek: Mivel a neves kolozsvári nyelvész ezen kiemelkedően komoly szakmai súlyú, reprezentatív munkája minden igényes polgári és szakmai könyvtár féltett alapköve.

✍️ A szerzőről: A magyar szótörténet és a tudományos szigor konok óriása

Szabó T. Attila (1906–1987) kolozsvári nyelvész, irodalomtörténész, néprajzkutató, egyetemi professzor, a huszadik századi egyetemes magyar szellemi élet egyik leginkább autonóm, nagy formátumú és mélyen tisztelt alakja. Egész életútját és munkásságát a legmagasabb fokú szakmai alázat, az erdélyi magyar nyelvi emlékek feltárása iránti maximális elkötelezettség és a megalkuvás nélküli tudományos szigor jellemezte. Kiváló stílusérzékkel és szikár fegyelemmel megírt könyvei, tanulmányai a mai napig a legfontosabb forrásmunkák közé tartoznak a nemzeti önismeret, az egyenes emberi tartás és a hiteles tudományos történetmesélés természetének megértéséhez. Tegye a kosárba még ma!