RON
  • RON
  • HUF
  • EUR
Leu românesc - RON
  • Leu românesc - RON
  • Forint - HUF
  • Euro - EUR
0,00 RON 0

Coș

Nu ai niciun produs în coș.

Continuă cumpărăturile
RON
  • RON
  • HUF
  • EUR
Leu românesc - RON
  • Leu românesc - RON
  • Forint - HUF
  • Euro - EUR
0,00 RON 0

Coș

Nu ai niciun produs în coș.

Continuă cumpărăturile
RON
  • RON
  • HUF
  • EUR
Leu românesc - RON
  • Leu românesc - RON
  • Forint - HUF
  • Euro - EUR
0,00 RON 0

Coș

Nu ai niciun produs în coș.

Continuă cumpărăturile
Reducere -21%

Nagy István – Kilincselők

Prețul inițial a fost: 9,50 RON.Prețul curent este: 7,50 RON.Economisește -21%

Leu românesc - RON
  • Leu românesc - RON
  • Forint - HUF
  • Euro - EUR

Szerző: Nagy István
Kiadó: Kriterion Könyvkiadó
Kiadási év: 1987
Kötés: Fűzött kemény papírkötés
Lapszám: 309
Minőség: Jó állapotú
Méret: 20 cm x 13 cm
Kiszállítás 3-7 nap.

Stoc epuizat

Doresc notificare prin e-mail când revine în stoc.

  • Retur simplu în 30 de zile
  • Stare verificată cu atenție
  • Plată securizată
  • Transport international
Garanția plății securizate

Descriere

Nagy István – Kilincselők

NOVELLÁK

FÜLSZÖVEG
Vallomás egy nemzedékről
Nem is oly régen volt egy nemzedék, mely már-már betegesen idegenkedett Nagy István prózájától, s mindattól, amit e próza magába foglalt, jelentett számára. Idegenkedett a „munkásírótól”, „a proletár nyomor ábrázolójától”, „az osztályharc tablófestőjétől”…. Mert mást sem hallott róla, mást sem tudott róla, s így aztán nem is akart megtudni. Idegenkedett a „termelési regénytől”, olyannyira, hogy egyes képviselői később, íróvá érésükkor ironikusan ezt a címet adták munkájuknak. Magam sem voltam kivétel annak idején, s nem hinném, hogy ezért mi lettünk volna a hibások, s Nagy István is csak részben. Hisz ez a nemzedék éppígy idegenkedett József Attilától is. Nem egyes versektől, nem egyes novelláktól, regényektől, hanem: József Attilától és Nagy Istvántól. Az évente megújított tanítási program közepette csak egy dolog volt állandó: hogy lehetőleg mindig a legdidaktikusabb verseket és prózai írásokat válogatták be a tankönyvekbe, jelölték ki házi olvasmányul, tudomást sem véve a szerzők más jellegű írásairól, mintha az igazán jó művek még e zászlóvivő szerzők esetében is bűnnek számítottak volna. Napkeltétől napestig, Napsugártól tankönyvig ezekkel volt tele egy nemzedék tudata, márpedig az ifjúság sosem szerette, ha tartalmas szórakozás helyett állandó komorsággal kioktatják, irányt szabnak az olvasandó irály(ok) megválogatásában. Nem egy volt osztálytársamról tudok, akit ez az éveken át tartó, megújulások és kísérletek közötti állandóság irányított a ponyva, a félpengős meg a filléresnél filléresebb regények világába, hogy aztán a mai napig megragadjanak ezen a szinten. Az egyetemen sem volt ez másként, csakhogy az oda bekerültek nem a ponyvához, hanem az épp akkor dívó, azóta már múlékony értékűnek minősült irodalmi művek felé fordultak. Úgy látszott, egy nemzedék – de bátran mondhatnék nemzedékeket – számára végképpen elveszett nemcsak Nagy István, de József Attila is. Pedig hát a tankönyvek szerint már-már Nagy István-kultusz dívott, csakhogy a bálványt többnyire arról az oldaláról mutatták be, amely a legkevésbé tetszett előnyösnek, vonzónak, márpedig tudjuk: minden kultusznak szüksége van némi pompára, csillogásra, ami nem föltétlenül mindig veendő rossz értelemben. A magam évjáratáról beszéltem, de nyugodtan mondhatnám: a mai harmincasok, negyvenesek évjárataival esett meg ez a malőr.
Egyfelől a hivatalos bálványozás, másfelől érvjáratom fitymálása, fintorgása már eleve föl kellett volna hogy keltse jól működő – máskor jól működő! – gyanakvásomat, de én megrekedtem a legmagasabb hőfokok szintjén, hivén, hogy ez a legmagasabb, az általános és egyben a legalacsonyabb szint, amit számomra ez az író nyújthat. A színházba is vonakodva mentem el, mert abban az időben sem a rendező, sem az író neve nem ígért sokat számomra. És akkor – nyugodtan leírom – országosat robbant a Harag György rendezte Özönvíz előtt című Nagy István-szinmű. Szükségtelen itt és most méltatnom a darabot, a rendezést, joggal tették meg ezt mások, sokan és szinte egyhangúlag. Azt hiszem, ilyen egyöntetűen jó fogadtatása azóta sem volt még előadásnak. Az ember pedig az egyik csodálkozásból a másikba esik – ha maga is úgy akarja. Szerencsémre az első kezembe botló könyv éppen a Szomszédság nevében volt. Azóta sem feledhetem a Szobor Juli alakja körül szerveződött couleur locale-t, a külvárosi szomszédasszonyok „ízes” civódását, a darabosságában is átfogó, életes tablót, s ezen már az sem ronthatott semmit, hogy a szerző, magát most sem tagadva meg, ezzel a regényével is tanítani akart, hogy ebben a könyvében is azt célozza, mait annyi más elbeszélésben: a szolidaritás példáját. Enne a regénynek viszont „íze-szaga” volt, olyannyira, hogy az ember étvágyat kapott a többi Nagy István-mű föllapozására. Nemsokára elolvastam a Sáncalját, majd A Boldog utcán túl novelláit, s mert egyetemista koromban volt némi közöm e vidékhez, így ismervén, másodszor is fölfedeztem. Fölfedeztem a múltját, s mindazokat az olykor időállóknak bizonyuló jellegzetességeket, amelyeket a külváros sokáig, mindenféle változás ellenére képes megőrizni. Dísztelensége, örömtelensége, látszólagos stiláris sivársága ellenére is irodalom volt ez a javából. Mert ezekben az írásokban Nagy István nem a kell-re, hanem a vanra összpontosított végső soron, s realizmusa így már mentesnek tűnt minden ráaggatott jelzőtől, megszorítástól, „árnyalástól”. A realisták legnagyobb erény az, hogy könyörtelen megfigyelők. Nagy István a romániai magyar irodalom egyik legpontosabb és legkönyörtelenebb megfigyelője, stílusának szikársága ettől nyer létjogosultságot. Az író nemcsak néz, nem lát is. Nem vetem el az önelemző-jellemző irodalmat, nem kárhoztatom – bár nem is szeretem túlságosan – a lirizáló prózát, de a Nagy István írásait végül is ezért tudtam sok más írótársa műve fölé helyezni, mert az a fajta introvertált típus ő, aki sem életében, sem pedig írásaiban nem törődik magával, saját lelki nyavalyáival, csakis az ábrázolandó külvilággal. S ha végül ezt a prózát tartom mindennél előbbvalónak, akkor elmondhatom: szükségszerűen jutottam el Nagy Istvánhoz.

TARTALOM

Mózes Attila: Vallomás egy nemzedékről (Előszó) 5
Szép gyermekkor 17
Csak halva szülessék 21
Karácsonyi csecsemő 25
Leszámolás 30
A próbainas 33
Széna a szalmával 38
Az öreg Máté és a „stop” 42
Cipővizit 46
Julcsa és János egybekelése 53
Levél a bátyámhoz 60
Melyhez hasonló jókat kívánok nektek is… 64
Csapda 68
Erzsi asszony 78
A piros szemű kiskakas 82
Az enyedi prkolics 90
A Kozmáék hangszere 107
Jancsi és a szerencsepatkó 114
Forgalmi akadály 125
Kilincselők 131
Levél a pokolból 134
Aki lemaradt a hajóról 139
A perzsautánzat 161
Máriné szívet cserél 164
Az igazságkereső Cserepes 168
Egy vidám történet 200
Lezsnyó szegény akar lenni 208
A jótékony prémeskabát 221
Berbécstokány 225
A csodagyermek 234
Az első díj 245
Aranykanalak 248
Keresi az igazit 258
A csomag 266
Apa és fia 1943-ban 280
Csak egy özvegyasszony miatt 285
Regény helyett 297

Informații suplimentare

Greutate 0,400 kg
Dimensiuni 20 × 13 × 2 cm
DATE CONTACT

Editura Bookman SRL
Nr. ord. reg. com/an: J26/753/2010
CIF: RO27704989

DETALII CONT
POATE FI UTIL
Toate drepturile rezervate ©
Bookman SRL 2013 -
2026
Booksy Logo
BOOKSY Smart Agent
×

Acest site folosește cookie-uri pentru a îmbunătăți experiența ta de navigare și pentru a asigura funcționarea corectă a site-ului. Continuând să folosești acest site, recunoști și accepți utilizarea cookie-urilor.

Acceptă toate Acceptă doar necesarele