Lászlóffy Aladár - Szabó ​Lőrinc költői helyzetei

„Szabó Lőrinc költészete az, ami benne eredendő felfedezés, a kor bányáiból elsőnek kitermelt tapasztalat, érzület és hangulat, talán mélyebben beépült egész költészetünkbe és közérzetünkbe, mint azóta bármely magyar költőé. Az ő kifejezésbeli forradalma, a "beszélt vers”-nek ez a sajátos változata azonnal tért hódított, s a nála alig valamivel fiatalabb kortársai, József Attila, Illyés Gyula, Radnóti éppoly kevéssé vonhatták ki magukat hatása alól, ahogy tanítványaivá szegédtek idősebb mesterei is" – írja Szabó Lőrinc fiatalabb kortársa és tanítványa, Somlyó György, s megállapításának helyességét a múló évek egyre inkább igazolják: Szabó Lőrinc költészete nemcsak izgató öröksége, de roppant tanulságokat rejtegető, kincsekkel teli tárháza is az élet mélyrétegei felé törő, folytonos megújulást kereső modern költészetünknek. Lászlóffy Aladár mindenekelőtt költőként közelíti meg Szabó Lőrinc líráját, ám eredményei az olvasót is közelebb viszik e magasrendű költészet igazabb megértéséhez.