Bíró József – Erdély művészete

Leírás

Bíró József: Erdély művészete – A román kori bazilikáktól, gótikus erődtemplomoktól és reneszánsz fejedelmi várkastélyoktól a barokk és klasszicista kincsekig, gazdag fekete-fehér képtáblákkal és műemlékjegyzékkel, Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. (Budapest, 1941), aranyozott gerincű, egészvászon kötéses reprezentatív művészettörténeti bibliofil alapmű

🏰 Miről szól a könyv? A 20. századi magyar művészettörténet-írás egyik legfontosabb, monumentális és mindmáig meghaladhatatlan összefoglaló nagymonográfiája, a tragikus sorsú erdélyi tudós, dr. Bíró József (1907–1945) életművének csúcsteljesítménye. A kötet a rangos budapesti Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. gondozásában látott napvilágot a második bécsi döntést követően, 1941-ben, a korszak legmagasabb nyomdatechnikai színvonalán, fényképtáblák százaival illusztrálva.

A munka az erdélyi térség évezredes művészi hagyatékát tekinti át a honfoglalás korától a 19. századig:

• Románika és kora középkor: A gyulafehérvári székesegyház korai fázisai, a hegyvidéki és mezőségi kőtemplomok, a székelyföldi és szász köríves építészet emlékei.

• A virágzó gótika és a szász erődtemplomok: A kolozsvári Szent Mihály-templom, a brassói Fekete templom, a szebeni és segesvári gótikus épületek, a szárnyasoltárok, falképek és a székelyföldi vártemplomok védművei.

• A reneszánsz fejedelmi kultúra: Az Erdélyi Fejedelemség aranykora. A szamosújvári, alvinci, betleni és radnóti kastélyok, a kolozsvári kőfaragó műhelyek, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György építkezései, valamint az erdélyi virágos reneszánsz sajátos formakincse.

• Barokk pompától a klasszicizmusig: A kolozsvári jezsuita templom, a Teleki-, Bánffy- és Bethlen-paloták, a bonchidai „erdélyi Versailles”, valamint a 19. századi empire és reformkori kúriák arisztokratikus eleganciája.

• Szakmai apparátus és képanyag: A szöveget több száz hiteles műemlékfotó, alaprajz, homlokzati rajz és részletes helynévmutató egészíti ki, amelyek ma már gyakran elpusztult vagy átépített épületek és berendezési tárgyak egyetlen fennmaradt vizuális forrásai.

A Singer és Wolfner 1941-es nagyalakú kiadása az erdélyi műemlékvédelem és művészettörténet elengedhetetlen bibliája: forrásértéke a háborús és kommunizmus alatti kastélypusztítások fényében felbecsülhetetlen.

A kötet legfőbb értékei és jellemzői:

• Bíró József művészettörténeti főműve: Az erdélyi épített örökség legátfogóbb, klasszikus monográfiája.

• Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. (Budapest, 1941): Nagy formátumú, minőségi papírra nyomott, reprezentatív bibliofil kötet.

• Pótolhatatlan műemléki forrás: Kastélyok, kúriák, oltárok és freskók leírása az államosítás és rombolás előtti állapotukban.

• Kiemelkedően keresett antikvár hungarikum: Művészettörténészek, építészek, műemlékvédelmi szakemberek, erdélyi gyűjtők és könyvritkaság-kedvelők által vadászott alapmű.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• Az erdélyi műemlékek és történelem rajongóinak: Kelemen Lajos, Balogh Jolán és Entz Géza munkásságának tisztelői számára.

• Építészeknek, restaurátoroknak és művészettörténészeknek: A középkori, reneszánsz és barokk erdélyi emlékek alapos tanulmányozásához.

• Helytörténészeknek és Erdély-kutatóknak: A szász vidékek, a Székelyföld, a Mezőség és a Partium kastélyainak azonosításához.

• Bibliofil könyvgyűjtőknek: A 20. század első felének reprezentatív művészeti albumai és szakkönyvei gyűjtőinek.

✍️ A szerzőről: Bíró József (1907–1945) Bíró József művészettörténész, egyetemi magántanár, az erdélyi művészettörténet legkiválóbb 20. századi kutatója. Nagyváradon született; Budapesten, Bécsben és Párizsban folytatott tanulmányokat. Évtizedeken át járta Erdély falvait és városait, kutatta a főúri családok levéltárait és fotózta a pusztulásnak kitett műemlékeket.

Monográfiáiban (Kolozsvári barokk bástyák, A kolozsvári Bánffy-palota, Erdélyi kastélyok, Erdély művészete) mintaszerű alapossággal dolgozta fel a régió építészetét. Élete tragikusan és fiatalon ért véget: 1945 januárjában Budapesten a nyilas terror áldozata lett.