Tamási Áron – Szirom és Boly

Leírás

Tamási Áron: Szirom és Boly – A bukovinai székelyek áttelepítésének és dunántúli gyökeret verésének megrázó regénye, a tolnai új haza és a csodás túlélés székely humora, Szépirodalmi Könyvkiadó (Budapest, 1960), keménytáblás antikvár kiadás

🌲 Miről szól a könyv? A 20. századi magyar próza és a székely népi lélek utolérhetetlen mesterének, a Kossuth-díjas Tamási Áronnak (1897–1966) egyik legmélyebb, legmegrendítőbb történelmi sorsregénye. A mű a budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1960-ban, s a magyar történelem egyik legfájdalmasabb, mégis a túlélés diadalát hirdető fejezetét, a bukovinai székelyek 20. századi kálváriáját és anyaországi letelepedését önti művészi formába.

A regény cselekménye a második világháború zűrzavarában és az azt követő években játszódik, a Madéfalvi veszedelem óta Bukovinában (Hadikfalva, Józseffalva, Andrásfalva) élő székelység kényszerű vándorútját és megpróbáltatásait követve:

• A gyökértelenné vált nép vándorlása: A bukovinai székelyek 1941-es bácskai áttelepítése, majd a háborús front elől való menekülésük a Dunántúlra. A regény lapjain megelevenedik a szekerek sora, a szülőföld elhagyásának kínja és a földönfutóvá vált családok drámája.

• Az új haza keresése Tolnában és Baranyában: A kitelepített sváb falvak házaiba letelepített székelyek belső vívódása, a mások elhagyott portáján való megtelepedés lelkiismereti terhe, valamint az idegen tájban való gyökeret verés emberfeletti küzdelme.

• Szirom és Boly szimbolikája: A tiszta szerelmet, a nemes lelkiséget és a jövőbe vetett reményt megtestesítő Szirom, valamint a közösség összetartozását, az emberséget és a cselekvő erőt képviselő Boly alakja. A kettejük sorsa és kapcsolata a székely életerő, a hűség és a megmaradás örök allegóriája.

• A tamási-i nyelv varázsa: A megpróbáltatások legsötétebb pillanatait is beragyogja a sajátos székely észjárás, a csipkelődő, szelíd humor, az archaikus népnyelv ritmusa és az a mélyen humánus bölcsesség, amely a legmélyebb szakadék szélén sem engedi elcsüggedni az embert.

A Szépirodalmi Könyvkiadó 1960-as kiadása a szerző életművének érett, klasszikus korszakából származik, s mindmáig a bukovinai székelyek sorsának legfontosabb, megrázó irodalmi emlékműve.

A kötet legfőbb értékei és jellemzői:

• Tamási Áron történelmi sorsregénye: Az Ábel-trilógia derűje után a népét mentő és megtartó író érett, felelősségteljes remekműve.

• Szépirodalmi Könyvkiadó (Budapest, 1960): A szerző életében megjelent, korszakos igényű keménytáblás kiadás.

• Történelmi és néprajzi forrásérték: A bukovinai székelyek bácskai és tolnai áttelepítésének legérzékletesebb ábrázolása.

• Keresett antikvár klasszikus: Erdélyi és bukovinai irodalmat gyűjtők, néprajzkutatók, magyartanárok és Tamási Áron tisztelői által nagyra becsült mű.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• A székely sors és a 20. századi magyar történelem iránt érdeklődőknek: Nyirő József, Sütő András és Wass Albert olvasói számára.

• A tolnai és baranyai székely közösségek történetét kutatóknak: Akik felmenőik küzdelmes áttelepítésének hiteles lélektanát keresik.

• A veretes, gazdag székely nyelv kedvelőinek: Akik élvezik a mondák, népmesék tisztaságát és az eleven népi dialógusokat.

• Könyvgyűjtőknek: A 20. századi klasszikus magyar próza és a Szépirodalmi Könyvkiadó 1960-as évekbeli kiadásainak kiegészítésére.

✍️ A szerzőről: Tamási Áron (1897–1966) Tamási Áron Kossuth-díjas magyar író, a 20. századi magyar próza egyik legeredetibb hangú mestere, az MTA levelező tagja. Farkaslakán született székely földműves családban; kolozsvári és budapesti tanulmányok után az 1920-as években kivándorolt Amerikába, ahol banktisztviselőként dolgozott, s ott kezdte publikálni első novelláit.

Hazatérése után az erdélyi Helikon alapító tagja és vezető alakja lett. Világhírűvé az Ábel a rengetegben és trilógiája tette. Műveiben – drámáiban (Énekes madár, Csalóka szivárvány) és regényeiben (Jégtörő Mátyás, Szirom és Boly) – a népköltészet csodás elemeit a mély realizmussal, a székely humort a tragikus történelmi felelősséggel ötvözte, a magyar prózanyelv örök klasszikusaként beírva magát az egyetemes irodalomba.