Horváth István – Tornyot raktam

Leírás

Horváth István: Tornyot raktam – Válogatott versek, a szülőföldhöz láncolt paraszti sors, a lázadás és a megmaradás himnuszai, Kriterion Könyvkiadó (Bukarest, 1972), vászonkötéses erdélyi magyar irodalmi antikvár ritkaság

🌾 Miről szól a könyv? Az erdélyi magyar sorsköltészet egyik legtisztább, leginkább megalkuvást nem ismerő hangja, a magyarózdi földhöz és közösséghez mindhalálig hű költő-író, Horváth István (1909–1977) lírai életművének reprezentatív gyűjteményes kötete. A kiadvány a rangos bukaresti Kriterion Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot 1972-ben, az erdélyi könyvkiadás aranykorában. A kötet címadó verse, a Tornyot raktam nem csupán az életmű, de a 20. századi erdélyi magyar líra egyik legismertebb, himnikus erejű ars poeticája.

A válogatás Horváth István évtizedeken át érlelt paraszti és emberi hitvallását tárja az olvasó elé:

• A föld és a szülőfalu köteléke: Magyarózd világa, a Maros menti dombok, a nehéz kétkezi munka, a vetés és aratás szakrális rendje. Horváth István lírájában a falu nem idilli díszlet, hanem a megmaradásért, a kenyérért és a méltóságért folytatott mindennapos, kíméletlen küzdelem terepe.

• A címadó szimbólum – Tornyot raktam: A magyar költészet egyik legmegrázóbb vallomása a hűségről, a vállalt sorsról és a magányról („Tornyot raktam a magam bajának / ember-fészeknek, nem madárnak…”). A torony a költő önmaga által emelt szellemi őrhelye: innen látja a közösség vergődését, s innen szólal meg a megalázottak és elhallgattatottak védelmében.

• A történelmi megpróbáltatások és a kollektivizálás fájdalma: A kisebbségi lét traumái, a háborús pusztítás, majd a szocialista faluátalakítás és az erőszakos kollektivizálás idején földjétől megfosztott parasztember belső, elfojtott drámája.

• Tiszta emberség és balladai tömörség: Nyelvezetében a népköltészet ősi ereje, a biblikus pátosz és a balladai sűrítettség ötvöződik a modern lélek vívódásaival.

A Kriterion kiadása azért bír felbecsülhetetlen értékkel, mert Horváth István költészetének legjavát öleli fel, összefoglalva egy olyan alkotó életművét, aki Sütő András és Balla Károly mellett a legmélyebben értette és fejezte ki az erdélyi falusi társadalom 20. századi sorstragédiáját.

A kötet legfőbb értékei és jellemzői:

• Horváth István költői főművének gyűjteménye: A Tornyot raktam és a legjelentősebb erdélyi paraszti versek hiánytalan kiadása.

• Kriterion Könyvkiadó (Bukarest, 1972): A romániai magyar könyvkultúra minőségi, Domokos Géza által fémjelzett korszakának reprezentatív kötete.

• Hiteles népi és szociográfiai hűség: A szülőföld és a magyarózdi hagyományrendszer lírai kórképe.

• Keresett erdélyi antikvár klasszikus: Erdélyi irodalmat gyűjtők, magyartanárok, szavalók és a népi líra tisztelői által nagyra becsült kiadvány.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• Az erdélyi magyar sorsirodalom és a népi líra kedvelőinek: Sütő András, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos és Tompa László olvasói számára.

• A föld és a szülőfalu kultuszát tisztelőknek: Akik keresik a paraszti lét méltóságának és a hagyományos értékrendnek a legőszintébb megfogalmazásait.

• Előadóművészeknek, versmondóknak és diákoknak: A Tornyot raktam és más drámai erejű szavalóversek hiteles forrásaként.

• Antikvár könyvgyűjtőknek: A Kriterion Könyvkiadó 1970-es évekbeli klasszikus szépirodalmi sorának kiegészítésére.

✍️ A szerzőről: Horváth István (1909–1977) Horváth István erdélyi magyar költő, író, néprajzkutató. A Küküllő menti Magyarózdon született szegény parasztcsaládban; autodidakta módon küzdötte fel magát az erdélyi irodalom élvonalába. Földművesként kezdte, majd a falu krónikásává és szószólójává vált.

Költészete mellett kiemelkedő jelentőségű szociográfiai és néprajzi munkássága: a szülőfalujáról írt monumentális monográfiája (Magyarózdi toronyalja) az erdélyi parasztság tárgyi és szellemi kultúrájának felbecsülhetetlen forrása. Költészetében a földhöz való ragaszkodást és a kisebbségi közösség szolgálatát tette erkölcsi mércévé.