Szigligeti Ede – Színművek

Leírás

Szigligeti Ede: Színművek – A magyar népszínmű és vígjáték megteremtőjének klasszikus darabjai, Liliomfi, A csikós, Fenn az ernyő, nincsen kas és a vándorszínészet világa, sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Bayer József, Élő Könyvek – Magyar Klasszikusok XXXV. kötet, a Kisfaludy-Társaság megbízásából kiadja a Franklin-Társulat (Budapest), aranyozott gerincű bibliofil antikvár kötet

🎭 Miről szól a könyv? A 19. századi hivatásos magyar színház legtermékenyebb, legnépszerűbb drámaírójának és színházszervezőjének, Szigligeti Edének (1814–1878) legmaradandóbb színpadi műveit felvonultató klasszikus gyűjtemény. A kötet a tekintélyes Kisfaludy-Társaság hivatalos megbízásából látott napvilágot a budapesti Franklin-Társulat gondozásában a két világháború közötti korszak méltán elismert, reprezentatív sorozatában, az Élő Könyvek – Magyar Klasszikusok XXXV. (35.) köteteként, a kiváló színháztörténész és akadémikus, Bayer József alapos bevezető tanulmányával és filológiai magyarázataival.

A kötet a magyar színjátszás hőskorát, a reformkor és a szabadságharc utáni évtizedek eleven színpadi világát kelti életre:

• Liliomfi: A magyar vígjátékirodalom legbájosabb, örökzöld remekműve. A vándorszínészek bohém, nélkülözésekkel teli, ám határtalan szabadságvágytól és életkedvtől fűtött világát mutatja be. Szilvai professzor és a nevelőnő intrikái, az ifjú Liliomfi és Mariska tiszta szerelme, valamint Szellemfi utánozhatatlan alakoskodásai a magyar színházi derű örök forrásává avatják a darabot.

• A csikós: A magyar népszínmű műfajának iskolateremtő csúcsa. A betyárromantika, a puszták végtelensége, a szerelmi hűség és a betyárbecsület feszültségét egyesítő dráma, amely a népi dalkincset és a színpadi hatásmechanizmust ötvözte a pesti és vidéki közönség hatalmas ovációja közepette.

• Társadalmi vígjátékok és jellemkomédiák: Köztük a Fenn az ernyő, nincsen kas, amely a reformkori és kiegyezés korabeli magyar társadalom rangkórságát, az úrhatnámságot és az anyagi valóságot elfedő látszatéletet gúnyolja ki finom, mégis találó szatírával.

Az Élő Könyvek sorozat XXXV. darabja kivételes színháztörténeti dokumentum: Bayer József bevezetője részletesen bemutatja Szigligeti páratlan színpadi rutinját, a Nemzeti Színház rendezőjeként és igazgatójaként végzett korszakos munkásságát, valamint azt a dramaturgiai technikát, amellyel a magyar nyelvet végleg diadalra vitte a pesti deszkákon.

A kötet legfőbb értékei és jellemzői:

• Az Élő Könyvek – Magyar Klasszikusok elismert XXXV. kötete: A Franklin-Társulat klasszikus, aranyozott félbőr / vászonkötéses sorozatának nélkülözhetetlen színházi kötete.

• A Liliomfi és a legfontosabb színművek reprezentatív válogatása: Hiteles szövegkiadás a magyar színpadi irodalom fénykorából.

• A Kisfaludy-Társaság hivatalos felügyelete: Bayer József akadémiai szintű bevezető tanulmányával és színháztörténeti jegyzeteivel ellátva.

• Keresett antikvár kuriózum: Színháztörténészek, dramaturgok, színművészek, magyartanárok és a Franklin-sorozatok gyűjtői által nagyra becsült darab.

📚 Kinek ajánljus ezt a könyvet?

• A klasszikus magyar komédiák és színházművészet kedvelőinek: Kisfaludy Károly, Csiky Gergely és Molnár Ferenc darabjainak tisztelői számára.

• Színészeknek, dramaturgoknak és rendezőknek: A klasszikus vígjátéki helyzetkomikum, a dialógustechnika és a vándorszínész-hagyomány tanulmányozásához.

• Bölcsészhallgatóknak, egyetemi és középiskolai oktatóknak: A 19. századi magyar drámafejlődés és a népszínmű műfajának oktatásához.

• Bibliofil könyvgyűjtőknek: A Franklin-Társulat Élő Könyvek sorozatának hiánytalanítására.

✍️ A szerzőről: Szigligeti Ede (Szathmáry József, 1814–1878) Szigligeti Ede magyar drámaíró, színházigazgató, színész, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Nagyváradon született; mérnöknek készült, ám életét a színháznak szentelte, s a Nemzeti Színház megalakulásától kezdve annak egyik legfőbb tartópillére lett. Több mint száz színművet írt, megteremtette a magyar népszínművet, és a Liliomfi-val világirodalmi színvonalú vígjátékot hagyott az utókorra. Színházvezetőként és dramaturgként meghatározta a 19. századi magyar nemzeti színjátszás aranykorát.