Petőfi Sándor – Kisebb költemények

Leírás

Petőfi Sándor: Kisebb költemények – A nemzeti költészet zsenijének válogatott lírai művei, népies helyzetdalai, bordalai, tájköltészete és forradalmi látomásversei, sajtó alá rendezte és bevezetéssel ellátta Császár Elemér, Élő Könyvek – Magyar Klasszikusok XVIII. kötet, a Kisfaludy-Társaság megbízásából kiadja a Franklin-Társulat (Budapest), aranyozott gerincű bibliofil antikvár kötet

🔥 Miről szól a könyv? A magyar nemzeti költészet és az egyetemes romantika világirodalmi rangú lángelméjének, Petőfi Sándornak (1823–1849) legmeghatározóbb, legsokszínűbb lírai darabjait felvonultató klasszikus gyűjtemény. A kiadvány a tekintélyes Kisfaludy-Társaság hivatalos megbízásából látott napvilágot a budapesti Franklin-Társulat gondozásában a két világháború közötti korszak méltán reprezentatív és népszerű sorozatában, az Élő Könyvek – Magyar Klasszikusok XVIII. (18.) köteteként, a neves irodalomtörténész és akadémikus, Császár Elemér gondos szöveggondozásában és alapos bevezető tanulmányával.

A kötet a petőfi-i életmű legfontosabb lírai korszakait és műfajait sűríti egybe:

• A népiesség és a közvetlenség forradalma: A korai korszak friss, természetes hangú bordalai, népies helyzetdalai és életképei (A borozó, Befordúltam a konyhára…, Megy a juhász szamáron), amelyekkel Petőfi ledöntötte a merev akadémikus költészet falait, és a nép nyelvét emelte a magas művészet szintjére.

• A végtelen táj és a szülőföld kultusza: A magyar Alföld fenséges szabadságát dicsőítő, iskolateremtő tájköltemények (Az alföld, A puszta, télen), ahol a rónaság nem puszta földrajzi táj, hanem a korlátlan szabadságérzet kozmikus metaforája.

• A családi intimitás és az elégikus hangok: Az édesanya és édesapa alakját megelevenítő gyengéd versek (Egy estém otthon, Füstbement terv), valamint a válságkorszakok mély, belső tépelődései.

• A forradalmi látomásköltészet és a szabadság eszméje: A világosi tragédiát megelőző, prófétai ihletettségű forradalmi költemények, amelyekben a lírikus az egyetemes emberi szabadságért vívott küzdelem élére állítja művészetét.

Az Élő Könyvek sorozat XVIII. kötete a magyar polgári könyvkultúra egyik legkeresettebb klasszikusa: Császár Elemér bevezetője szakszerűen, mégis lendületesen mutatja be, miként vált Petőfi néhány év alatt a magyar nemzeti identitás és költészet örök etalonjává.

A kötet legfőbb értékei és jellemzői:

• Az Élő Könyvek – Magyar Klasszikusok megbecsült XVIII. kötete: A két világháború közötti korszak igényes, aranyozott díszítésű, megbízható filológiai kiadása.

• Petőfi lírájának reprezentatív keresztmetszete: A népdalszerű közvetlenségtől a látomásos forradalmi líráig felölelt legszebb kisebb költemények sora.

• A Kisfaludy-Társaság hivatalos felügyelete: Császár Elemér irodalomtörténeti tanulmányával és szakszerű magyarázataival ellátva.

• Elengedhetetlen antikvár alapmű: Magyartanárok, bölcsészek, diákok, verskedvelők és a Franklin-sorozatok gyűjtői számára kihagyhatatlan tétel.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• A klasszikus magyar líra és a 19. századi költészet tisztelőinek: Arany János, Tompa Mihály és Vörösmarty Mihály műveinek kedvelői számára.

• A reformkori szabadságeszme és a népi romantika iránt érdeklődőknek: Akik Petőfi költészetének zenei, tiszta és kompromisszummentes hangját keresik.

• Oktatóknak, egyetemi és középiskolai hallgatóknak: A magyar líra fejlődéstörténetének és a forradalmi romantikának elmélyült vizsgálatához.

• Bibliofil könyvgyűjtőknek: A Franklin-Társulat Élő Könyvek gyűjteményének hiánytalanítására.

✍️ A szerzőről: Petőfi Sándor (1823–1849) Petőfi Sándor magyar költő, a világirodalom egyik legismertebb magyar alkotója, a márciusi ifjak vezére és az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szimbolikus alakja. Kiskőrösön született; vándorszínészkedés és nélkülözések után Vörösmarty támogatásával lépett az irodalmi élet élvonalába.

Költészetében a népköltészet egyszerűségét a legmagasabb szintű gondolati lírával, a tiszta hitvesi szerelmet (Szendrey Júlia) a zsarnokság elleni engesztelhetetlen harccal egyesítette. Rövid, lángoló élete során megújította a magyar irodalmi nyelvet; a segesvári csatamezőn tűnt el, megpecsételve költői hitvallását, amely szerint életét adta a világszabadságért.