Pályakezdésének írói kudarcai után két novelláskötet – Tót atyafiak(1881), A jó palócok(1882) – hozta meg Mikszáth számára a régen várt elismerést, a kirobbanó sikert.

A jó palócokvalóságos remekmű: az író legegységesebb, legegyenletesebb írásai közé tartozik. Ezt a könyvet ajánljuk a 7.évfolyamban az egyik kötelező olvasmánynak. Az egész mindössze 70-80 lap, tehát nem is hosszú. Mivel rövid, önálló novellákról van szó, nem szükséges az egészet egyszerre, egy lélegzettel elolvasni: egyesével, kettesével is megismerkedhettek a bájos, kedves kis palóc történtekkel. [A palócok nem idegenek, hanem magyarok; a régi Nógrád és Gömör megyében éltek (élnek), s egy jellegzetes magyar nyelvjárást beszéltek (beszélnek).

Az író szülőföldjének tájaira, gyermekkori ismerősei közé vezeti el olvasóit. Szívéhez közel állnak ezek az emberek, szereti őket. Beleéli magát babonás hiedelmeikbe, átveszi paraszti szemléletüket, sajátos értékrendjüket.

Paraszti hősei a Tót atyafiakbogaras, magányos különceivel szemben közvetlenebb, közlékenyebb emberek. Nem a nagy, zord hegyek lakói. Lankásabb, szelídebb tájakon, az Ipoly és a Bágy vize mentén, egymással szomszédos falvakban élnek: Bodokon, Gózonban, Majornokon, Csoltón és Bágyon. Nemcsak jól ismerik egymást, hanem szoros baráti, komasági szálak fűzik össze őket, szegről-végről mindnyájan "rokonok". A szereplők több novellában is vissza-visszatérnek.

A falusi emberek élete nyitott könyv: nincsenek titkaik, rejtegetett érzelmeik, gondolataik. Ha lennének is ilyenek, néhány pletykás vénasszony, mint például Tél Gáborné (A gyerekek) gondoskodna arról, hogy ezek napvilágra jussanak. Egyetlen kivétel akad köztük: a majornoki "pogány" emberkerülő, a mogorva, öreg Filcsik István. De ő nem paraszt, hanem csizmadia, nem palóc, hanem tót, s kő van a szíve helyén (Az a pogány Filcsik).

A 15 elbeszélés mindegyike kivételes remeklés: kitűnően szerkesztett, visszafogott, tömör alkotás. A később és másutt oly szívesen mesélő, mindent közölni vágyó író itt most szűkszavú, az eseményeket nem részletezi: legtöbbször elhallgatással, balladás sejtetésseI utal a cselekmény lényeges fordulataira, az egyes történetek végső kimenetelére. A balladás, kihagyásos előadásmódot és szerkezetet az is indokolja, hogy palóc elbeszéléseiben gyakoriak a megrendítően tragikus mozzanatok.

A Péri lányok szép hajárólcímű írásában az olvasó is csak annyit tud meg Péri Juditszégyenéről, amennyit nővére,Katiészrevesz: Csató Pistafelesége bosszúból tövestől levágta s szétszórta Judit aranyszőke hosszú haját. – Péri Kati, hogy beteg húgának orvosságot szerezhessen, eladja a maga gyönyörű haját is. A szégyenébe belebetegedett leány további sorsára, halálára csak következtethetünk. Az öreg Périgyöngéden megsimogatva Kati fejecskéjét csak ennyit mond: "Szegény Katám! A te hajad kinő még!"

Az engesztelhetetlen harag és gyűlölködés vitte sírba a Két major regényecímű írás szerencsétlen szerelmeseit.Koppantyu Demeter, a Veres-major juhásza magát megalázva elmegy a Fekete-majorba megkérni Boriska kezét haldokló fiának, hátha "valami nagy öröm még tán segíthetne" rajta. Hiába keresik a leányt: az Ipoly felé vezető úton csak a kendőjét, majd piros karmazsin csizmáját találják meg. Az író nem beszél öngyilkosságról, csupán sejteti, hogy ahová az a szomorú lány ment, ott már nincs szüksége csizmára: "az angyalok mezítláb járnak odafönn..." – Mire az öreg Koppantyu hazaér, a fia sem él már. Estére várta a jó hírt jelentő csengők csilingelését a négy vezérürü nyakán, de már meghallotta "a szavukat délben, s meg is gyógyult tőle".

Timár Zsófitelhagyta az ura már egy éve: megcsalta egy másik asszonnyal. A tiszta lelkű, szelíd fiatalasszony egyetlen pillanatra sem inog meg szerelmében: hazavárja hűtlen férjét, tudja, hogy előbb-utóbb visszatér hozzá. Péterjönne is már, de nem mer. Egy öregasszonnyal üzeni: ha Zsófi megbocsát neki, jöjjön el hozzá, a harmadik faluban dolgozik. Zsófi elindul érte. – Az urának egy aranyozott keresztet kell feltennie a torony tetején a gombra. Amint a magasból észreveszi a bágyi országúton közeledő Zsófit, "szíve nagyot dobban, majd összeszorítja valami, keze megreszket, szeme elhomályosul". "Egyszerre értek a torony alá férj, feleség. Csakhogy az egyik a magasból, halva" (Timár Zsófi özvegysége).

Hasonló emberi tragédiának, férj és feleség együttes pusztulásának elhallgatással való megsejtetése zárja le Szegény Gélyi János lovaicímű írását is. Itt sincs szó halálról, a megsemmisülés iszonyatáról. Csupán arról értesülünk, hogy gyönyörű feleségének, Vér Klárinakhűtlensége miatt Gélyi János a hegyszakadék előtt híres négy lova közé hajítja a két kibontott gyeplőszárat: vagyis halálra ítélte önmagát és feleségét. – Ez a kikapós, veres hajú, kacér menyecske, Vér Klári korábban a bágyi molnár felesége volt. Mikor férje bevonult katonának, az asszony így esküdözött előtte: "Előbb folyik fölfelé a bágyi patak, mintsem az én szívem tőled elfordul". Hogy mégis megszegte a szavát, az jelzi csupán, hogy a leeresztett zsilipek miatt felduzzadt Bágy patak szép csendesen visszafelé kezdett folyni. Azzal a Gélyi Jánossal csalta meg az urát, aki később a férje lett, de mellette sem tartott ki hűségesen (A bágyi csoda).

A novellák balladás hangulatát, sejtelmességét fokozza a babonáknak, hiedelmeknekaz a világa, amely át- meg átszövi a civilizációtól távol eső palóc falvak parasztjainak mindennapi életét. "A palóc nép babonás, szereti a misztériumokat, hisz az ördögben és rémlátásokban" – jegyzi meg Mikszáth a Galandáné asszonyomcímű írásában. – Az öregGalandánéBodokon boszorkány hírében állott, s azt híresztelték róla a népek, hogy Luca-nap éjszakáján mint csodaszép fiatal leányt az ördögök szelindekek alakjában széttépték. A falu vezetőiből álló bizottság az öregasszonyt viskójában sebekkel borítottan találta. – Mindezt egy kisfiú meséli el, s így a falusi pletykák összemosódnak felcsigázott képzeletében saját szorongásaival, rémlátásaival. Ez a borzongás színezi ki elbeszélésében kocsisuk, Palyusesetét is, aki "kontraktust" írt alá az ördöggel: eladta magát egy rámás csizmáért meg egy piros selyem viganóért, amit az ördög fog megvásárolni Galandáné számára a putnoki vásárban. A boszorkány ugyanis Palyusra "mosott", azaz a szeretője volt. – Az író egyetlen alkalommal vált csak nézőpontot; az apa leinti fiát: Palyus csak ijesztgetni akarja őt. A kocsis azonban egy év múlva felakasztotta magát a "kontraktus" értelmében, s így az egész történet a valóság és a fantasztikum határán lebeg – teljes bizonytalanságban hagyva az olvasót.

A látomások, hiedelmek, babonás elképzelések több palóc novella meghatározó motívumai. A hazudós Gughi Panna, a szemrevaló s nagyon vallásosnak mutatkozó menyecske Bágyon azt mondogatta mindenkinek, hogy neki többször is megjelent Szűz Mária. A gózoni búcsúban éjszaka szerelmi találkára hívja Csúz Gábor, hiszen – ahogy mondja – a Szűzanya megengedte nekik, hogy szeressék egymást. Ekkor azonban megjelenik egy nő vakító fehér arccal, szőke hajjal, kezében egy kisgyermekkel: a csoltóiKovács Maris, Gábor elhagyott mátkája. Gughi Panna rémülten felsikolt: "A Szűz Mária!" Mellét verve leborul a földre, s bevallja neki bűneit: "A pénzedet loptam, nevedre hazudtam" (A gózoni Szűz Mária)

A gyermetegül naiv vallásos hitre, a túlvilág népies elképzelésére épül a Bede Anna tartozásának meghatóan bájos története. Annát orgazdaság vétsége miatt félévi fogságra ítélte a bíróság, de a leány közben meghalt. Az idézésre húga,Erzsijelenik meg, hogy nővére helyett letöltse a büntetést. A kislány ártatlan tisztaságával, takaros, arányos termetének bájával, mozdulatainak kecsességével, szoknyájának varázsos suhogásával üde légáramlat surran be a komor bírósági terembe, s felvillanyozza a fáradt, közönyös bírákat is. – A család úgy akarja megteremteni a meghalt leány nyugalmát a túlvilágon, hogy jóvá teszi azt a bűnt, amelyet Anna a szeretője miatt követett el: az anya kifizeti a kárt, Erzsi pedig a vármegyénél szenvedi el helyette azt a fél esztendőt. Erre persze nincs törvényes lehetőség. A bíróság elnöke úgy oldja meg ezt a fogas kérdést, hogy kegyes hazugsággal kijelenti: "Odafönt másképp tudódott ki az igazság..., Anna nénéd ártatlan volt!"

A kis Bede Erzsi kezét megy megkérni Gózonba a már megjavult, de korábban nagy korhely Szűcs Pali. Útközben négylevelű lóherét talál, s a szerencsefű valóban szerencsét hoz neki. Mák Gergelyhaszonbérbe ajánlja fel jószágát, s ez megnöveli reményeit, hiszen független emberként állhat a rátarti, jómódú Bedéné elé. Gózonban is szerencsével jár: az ő piros jegykendőjéért megkapja Erzsi babos kendőjét. Boldogan indul hazafelé, s a bodoki kocsmában "megünnepli" sikerét. Olyan sok bort ivott örömében, hogy arra sem képes visszaemlékezni, miképpen került haza. – A novella befejezésében már csak a főszereplő nézőpontja érvényesül: mikor megpillantja az ágyon kiterítve a piros jegykendőt, amelyet Erzsiéknél hagyott tegnap délben, az eszmélni kezdő Szűcs Pali arra gondol: hátha nem is volt ő Gózonban, hanem csak úgy álmodta az egészet (Szűcs Pali szerencséje).

A palóc elbeszélések világában – miként a népballadákban és népmesékben is – a bűn következménye mindig a bűnhődés. Szűcs Pali korhelykedése miatt veszti el Bede Erzsit, Timár Péternek az életével kell fizetnie, mert hűtlenül elhagyta asszonyát. Ugyanígy jár botlásáért Péri Judit s Filcsik Terka is. Gélyi János önbüntetése a halálba viszi a csapodár Vér Klárát. Palyus azért akasztja fel magát, mert szerződést kötött az ördöggel Galandáné kegyeiért, Gál Magdát a falusi közvélemény súlyos ítélete marasztalja el. Lelepleződik Gughi Panna hazudozása és tolvajlása. Nem maradhat titokban Sós Pálbűne sem, amellyel meglopta a szegény Baló családot. A népmesék logikája szerint A néhai báránycímű novellában a legkisebbnek, a gyermek Baló Borcsánaksikerült lelepleznie a hamisan esküdni készülő nagygazdát.

Az ártatlanság, az erkölcsi tisztaság is elnyeri jutalmát, sőt egy-egy váratlan jótett feledtetni tudja a korábban elkövetett bűnöket. Az öreg Bizi József fösvényvolt, szívtelen és gőgös, uzsorával szerezte vagyonát. Meg is látogatta az Isten: "csövestől" éri a veszedelem: "A lánya meghal, ökrei felfújódnak, csűre, asztagja megég, lovait elhajtják a szegénylegények, legényfia is a halállal vívódik." Hiába is "kellemezteti" magát az Úristen ő szent felsége előtt, adományait hidegen fogadják az egek. A templomnak vásárolt Mária-kép összezúzódott (a szekér alatt leszakadt a Bágy hídja), a temetőben az előző nap felállított kőkeresztet a mennykő törte ketté. De amikor Bizi apó Filcsik Istvánnál csizmát vásárol egy apátlan-anyátlan árvának, a "falu gyermekének", a kis Andrásnak, s örökbe fogadja a fiúcskát, minden jóra fordul: eloszlanak a viharfelhők, ellopott lovai megkerülnek, a doktor vidám arccal közli, hogy fia már túl van a veszélyen (A kis csizmák).

S nemcsak az Isten, a természet is védi az árvákat, az ártatlan áldozatokat. Az irigy, zsugoriMudrik Mihályki akarja semmizni az örökségből a Gyócsi-árvákat: Imréreíratja az értéktelen Bogát-hegyet, Eszterre a "Csipke"-dűlőt, a kavicsos ugart, saját leányának, Mudrik Erzsinekpedig a nagy házat és a selyemrétet, a gazdagon termő 'Királyné szoknyáját' juttatja. Hiába botránkozik meg az igazságtalan osztáson az egész falu, a tekintetes vármegye szentesítette a felháborító méltánytalanságot. A természet azonban közbelép: "erdők-mezők, tavak, folyamok, nádasok zordonan beülnek a bírói székbe...", s beleavatkoznak a jó palócok dolgaiba. A Bogát és a "Csipke" gazdaggá tették az árvákat, de a Bágy-patak kegyetlen volt Mudrik Mihályhoz: "négy álló évig egymás után öntötte el a réteket, s akkora nádast növesztett a 'Királyné szoknyáján', hogy évről évre bízvást eheti a rozsda otthon Mudrik Mihály uram kaszapengéjét" (A 'Királyné szoknyája').