Dante Alighieri – Az egyeduralom

Descriere

Dante Alighieri: Az egyeduralom (De Monarchia) – Középkori politikai filozófiai és államelméleti alapvetés a világi és egyházi hatalom megosztásáról, az egyetemes monarchiáról és a világbékéről, fordította és a jegyzeteket írta Sallay Géza, az utószót írta Kardos Tibor, Kossuth Könyvkiadó (Budapest, 1993), puhatáblás eszmetörténeti és filozófiai antikvár kiadás

⚖️ Miről szól a könyv? A világirodalom és az egyetemes keresztény kultúra óriásának, az Isteni színjáték szerzőjének, Dante Alighierinek (1265–1321) latin nyelvű politikai-filozófiai főműve, a De Monarchia. A kötet a budapesti Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot 1993-ban, a kiváló italianista és műfordító, Sallay Géza gondos fordításában és jegyzeteivel, valamint a neves reneszánsz-kutató akadémikus, Kardos Tibor összefoglaló utószavával kísérve.

A mű a középkori politikai gondolkodás egyik legbátrabb és legtisztább logikájú értekezése, amelyben Dante az emberiség békéjének és boldogságának feltételeit keresi:

• Az egyetemes monarchia (világcsászárság) szükségessége: Az első könyvben Dante arisztotelészi és aquinói érvekkel bizonyítja, hogy az emberi nemnek szüksége van egy legfelsőbb világi bíróra és uralkodóra. Csak egyetemes béke esetén képes az emberiség megvalósítani intellektuális és erkölcsi küldetését, ehhez pedig független, önérdekektől mentes világmonarchára van szükség.

• A Római Birodalom szent küldetése: A második könyv a római jog és történelem providenciális szerepét tárja fel: Dante szerint Róma nem puszta erőszakkal hódított, hanem Isten akaratából hozta létre a törvény és a rend birodalmát, amelyben Krisztus is megtestesülhetett.

• A „két nap” elmélete – A pápai és a császári hatalom szétválasztása: A legforradalmibb harmadik könyv, amely miatt a művet a tridenti zsinat idején indexre (tiltott könyvek jegyzékére) tették. Dante elutasítja azt a korabeli teokratikus tételt, miszerint a császár hatalma a pápától származna (mint a Hold fénye a Naptól). Rávilágít, hogy mind a pápa (aki a lelki üdvösségért felel), mind a császár (aki a földi boldogulást és békét felügyeli) közvetlenül Istentől kapta mandátumát, így egymást kiegészítő, de egymástól független autonóm hatalmi pólust képeznek.

• Aktualitás a modern kor számára: Bár a szöveg a 14. század eleji itáliai polgárháborúk (guelf-ghibellin ellentétek) és VII. Henrik császár hadjárata körüli remények lenyomata, gondolatai a modern államelmélet, a hatalmi ágak szétválasztása és a nemzetek feletti béketeremtés alapköveivé váltak.

A Kossuth Kiadó 1993-as kiadása nélkülözhetetlen szövegforrás mindazoknak, akik az eszmetörténet, a jogfilozófia és Dante életművének intellektuális háttere iránt érdeklődnek.

A kötet legfőbb értékei és jellemzői:

• Dante legfontosabb elméleti műve: A középkori politikai gondolkodás csúcsteljesítménye magyar nyelven.

• Kossuth Könyvkiadó (Budapest, 1993): Szakmailag kifogástalan, korszerű szövegkiadás.

• Sallay Géza fordítása és Kardos Tibor tanulmánya: A legkiválóbb magyar italianisták és reneszánsz-kutatók közreműködésével készült kiadás.

• Keresett eszmetörténeti ritkaság: Filozófusok, jogtörténészek, teológusok, politológusok és Dante-kutatók által folyamatosan keresett alaptétel.

📚 Kinek ajánljuk ezt a könyvet?

• A politikai filozófia és jogtörténet hallgatóinak, kutatóinak: Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, Machiavelli és Bodin műveinek olvasói számára.

• Dante Alighieri és az Isteni színjáték tisztelőinek: A pokol, a purgatórium és a paradicsom politikai, történelmi utalásainak mélyebb megértéséhez.

• A középkortörténet és vallástörténet szerelmeseinek: A pápaság és császárság küzdelmeinek forrásértékű tanulmányozására.

• Egyetemi és szakkönyvtáraknak: A klasszikus társadalomelméleti gyűjtemények hiánytalanítására.

✍️ A szerzőről: Dante Alighieri (1265–1321) Dante Alighieri firenzei költő, író, filozófus, politikus, a modern olasz irodalmi nyelv megteremtője, az egyetemes világirodalom egyik legnagyobb lángelméje. Firenzei közéleti szerepvállalása és a „fehér guelfek” frakciójához tartozása miatt 1302-ben száműzték szülővárosából, s élete hátralévő részét itáliai fejedelmi udvarokban bujdosva töltötte. Száműzetése idején alkotta meg monumentális látomásos eposzát (Isteni színjáték), lírai önvallomását (Az új élet), nyelvészeti értekezését (De vulgari eloquentia) és világjobbító államelméleti traktátusát (Az egyeduralom).