József Attila – Összes művei I-II kötet

Descriere

József Attila összes művei I–II. kötet (Költemények 1916–1937) – Kritikai szövegkiadás, versek, töredékek, műfordítások, sajtó alá rendezte Waldapfel József és Szabolcsi Miklós, Akadémiai Kiadó (Budapest, 1955), aranyozott vászonkötéses, monumentális filológiai antikvár alapmű

📜 Miről szól a könyv? A magyar nemzeti irodalom és a 20. századi egyetemes líra egyik legnagyobb zsenijének, József Attilának (1905–1937) tudományos mércét teremtő, monumentális kritikai összkiadása. A két vaskos kötet a Magyar Tudományos Akadémia kiadói intézménye, a budapesti Akadémiai Kiadó gondozásában látott napvilágot 1955-ben, a költő születésének félévszázados jubileuma alkalmából, a korszak legkiválóbb irodalomtörténészei, Waldapfel József és Szabolcsi Miklós filológiai felügyeletével.

A kétkötetes kiadás József Attila teljes verses hagyatékát öleli fel a legapróbb részletekig kiterjedő szöveghűséggel:

• I. kötet (Költemények 1916–1928): Az ifjúkori próbálkozásoktól, a makói és szegedi diákévektől kezdve a Szépség koldusa (1922) és a Nem én kiáltok (1925) korszakán át a bécsi és párizsi tanulmányutak expresszionista, szürrealista kísérleteiig. Itt kapnak helyet a korai lázadás, a Juhász Gyula által felfedezett zseni szárnybontogatásának versei és a felnőtté válás lírai dokumentumai.

• II. kötet (Költemények 1929–1937): A kiteljesedett, érett költészet világirodalmi csúcsai: a Döntsd a tőkét, ne siránkozz (1931), a Külvárosi éj (1932), a Medvetánc (1934) és a Nagyon fáj (1936) ciklusai. Olyan alapvető remekművek szövegváltozatai, mint az Óda, a Téli éjszaka, az Eszmélet, a Dunánál, a Mama, a kései Flóra-versek, valamint a tragikus szárszói záróköltemények (Karóval jöttél…, Íme, hát megleltem hazámat…).

• Műfordítások és verses töredékek: A kötetek nemcsak az önálló verseket tartalmazzák, hanem a világirodalmi fordításokat (francia, német, orosz, cseh, szlovák, román népköltészet és Villon-átültetések), valamint a kéziratos hagyatékban fennmaradt értékes vázlatokat és variánsokat is.

• Páratlan filológiai apparátus: A korszak legmagasabb szintű tudományos szövegkritikája: minden vershez pontos forrásmegjelölés, a kéziratok és a folyóirat-megjelenések (Nyugat, Szép Szó, Korunk) részletes leírása, keletkezéstörténeti adatok és szövegvariánsok társulnak.

Az Akadémiai Kiadó 1955-ös jubileumi kritikai kiadása nem csupán az irodalomtudomány sarokköve, hanem a könyvgyűjtők, kutatók és az elmélyült versolvasók számára mindmáig az egyik legfontosabb, leghitelesebb József Attila-szövegforrás.

A két kötet legfőbb értékei és jellemzői:

• József Attila költői életművének alappillére: A versek, töredékek és műfordítások legteljesebb tudományos kiadása.

• Akadémiai Kiadó (Budapest, 1955): Reprezentatív, aranyozott vászonkötéses akadémiai kiadvány.

• Waldapfel József és Szabolcsi Miklós munkája: Mértékadó szövegkritikai apparátus, filológiai hitelesség.

• Alapvető bibliofil és szakmai ritkaság: Magyartanárok, egyetemi oktatók, kutatók, könyvtárak és elhivatott József Attila-gyűjtők polcának elengedhetetlen darabja.

📚 Kinek ajánljuk ezt a kétkötetes művet?

• A klasszikus magyar líra és a modernitás tisztelőinek: Ady Endre, Babits Mihály, Radnóti Miklós és Pilinszky János olvasói számára.

• Irodalomtörténészeknek, magyartanároknak és egyetemi hallgatóknak: A József Attila-szövegek mélyreható elemzéséhez, szemináriumi munkához és dolgozatíráshoz.

• Gondos könyvgyűjtőknek: Akik a költő verseit nem csupán egyszerű válogatáskötetekben, hanem a legteljesebb, eredeti tudományos formában szeretnék birtokolni.

• Intézményi és magánkönyvtáraknak: A nemzeti klasszikusok referencia-sorozatainak gazdagítására.

✍️ A szerzőről: József Attila (1905–1937) József Attila a 20. századi magyar költészet posztumusz Kossuth-díjas óriása. Ferencvárosban született, nehéz gyermekkor után Szegedre, Bécsbe, majd Párizsba került tanulni. Költészetében a tiszta népdalok egyszerűsége, az avantgárd formaújítása és a szigorú intellektuális fegyelem egyesült a szocialista gondolatisággal és a freudi mélylélektannal. A modern ember kozmikus magányának, az igazságkeresésnek és a szeretetvágyakozásnak a legtisztább hangú megszólaltatója, akinek életműve a magyar kultúra örök érvényű csúcsa.