Valóság és képzelet szüntelen kölcsönhatásának költői játáka. A valóság maga gerjeszti a képzeletet: az izzó trópusi levegő, a fényvisszaverődés, a hegyek-völgyek rejtelmei, a felhők és a lombok alakzatai. Elég egy ódon kúria egyetlen falmaradványa, egy „kölyökfolyosó”, hogy egy különösen érzékeny gyermeklélekben a képzettársítások egész bonyolult rendszerét hozza létre. Az olvasó belefeledkezik ebbe az álom-valóság játékba, elringatózik azon a végtelen tengeren, ahol a Kincses úrfi meg Bernardo ifjúúr és Joper ifjúúr a furcsa, süket plébánossal kergetik a kísérteties kalózhajót.
