Emlékkönyv

Name: Emlékkönyv - Antikvarius.ro
SKU: 018/636
Price: 18.00 RON
Availability: InStock

SKU: 018/636 Categorii: Magyar nyelvű könyvek, ANTIKVÁR KÖNYVEK

18,00 RON

Leu românesc - RON

Leu românesc - RON
Forint - HUF
Euro - EUR

Szerző: Jankó Szép Sándor, Péter I. Zoltán, Stark Erzsébet, Tuduka Oszkár
Szerkesztő: László Mária, Stark Erzsébet, Tuduka Oszkár
Fordító:
Lektor:
Borító: Horváth László
Fotó, grafika: Ferenczy Béla, Sófalvi István, Nagy Gyula
Kiadó: Analog Kiadó
Kiadási év:
Sorozat:
ISBN:
Kötés: keménytábla
Lapszám: 135
Minőség: jó állapotú antikvár könyv
Formátum: 290 x 200 mm
Feldolgozás általában 5-10 nap. Előrendelés esetén egyeztetünk telefonon.

1 în stoc

Retur simplu în 30 de zile
Stare verificată cu atenție
Plată securizată
Transport international

Garanția plății securizate

Descriere

Emlékkönyvű

Öregdiák-találkozó Nagyvárad 1993

Hosszú utat tett meg az ősi schola több mint kétévszázados története során, amely 1771-től kezdődik, amikor Szentzy István kanonok lerakja a zárda lapjait, s ez az út jelen korunkig vezet. Hányatott sorsának állomásai leginkább a történelem fordulópontjaihoz kapcsolódnak.
Először az Orsolya-rend vezetése alatt álló elemi iskolával kezdi meg leánygyermekek nevlő-oktató tevékenységét. Majd 1856-tól tanítóképző létesül, honnan százával kerülnek ki „a keresztény-gyökerű hitet s szeretetet” hirdető és azt a gyerekinek továbbadó pedagógusok. S párhuzamosan ezzel – a múlt század végétől – az intézmény polgári leányiskolával is bővül. Az I. világháború és za ezt követő fordulat megakasztja az intézet egyenes vonalú fejlődését, sőt az 1920-as évek derekától az iskola sorvadásnak indul, alig tud birkózni a léttel.
A II. világháború az iskola történetének újabb, nagy állomása. A szűkös esztendők ellenére újra „kivirágzik”, újra megindul a tanítóképző, a régi hagyományokat folytatván, s egyben a leánylíceum is megnyitja kapuit. 1944 után a tudatos elhaláloztatás keserű esztendei következnek, amelyek végül is az államosításban „tetőznek”. A régi katolikus alma maternek fel kell adnia „hadállásait”, régi hagyományos nevelési módszerét, s át kell azt adnia az ateista-kommunista, hitet tagadó, rendszerének.
Az új korszakban – a romokon felépülvén – a nevelés hivatásában bízván, az újonnan létesült iskola megpróbál helytállni, „úszni az árral szemben”. A diktatúra szorításában is igyekszik ahivatás erejével hitet s erkölcsöt megőrizni, eredményeket elérni, utat mutatni, nemzedékek jövőjét formálni. Az embert próbára tevő korban a megmaradás leehtőségének megannyi tanújelét mutatta fel az új intézmény, a számtalan megvalósításon s eredményeken keresztül. A művelődés oltárán hozott áldozatos törekvéseket siker is kroonázta. Így jutottunk el a 60-as éveken keresztül a románokat s magyarokat egyaránt sorvasztó 80-as évekig, a keserű birkózás már-már kilátástalannak tűnő periódusáig.
S ekkor jött a váltzás: 1989 decembere, amely kezdetben bizakodó örömmel töltött el, a jövő ígéretének eufóriájával. S ahhoz, hogy céljaink, szándékaink valóra válhassanak, vállalnunk kell az újért való küzdés „keserű kenyerét”, az emberi Szép és Jó érdekében:
„Ma sem engedik
feledtetni
Az eber Szépbe-szőtt
hitét,
S akik még vagytok
őrzőn, árván,
Örzők: vigyázzatok a
strázsán.”