"...Ebédig a hölgyek megelégedtek azzal, hogy nyájasak voltak Gömböccel, s növelni igyekeztek bizalmát és rá akarták venni, hogy hajtson tanácsaikra. Az asztalnál kezdték a közeledését. Először általánosságban az önfeláldozásról kezdtek beszélni. Régi példákat idézték: Juditot és Holofernest, majd minden ok nélkül Lukréciát és Sextust, Kleopátrát, ki ágyába fektetett minden ellenséges hadvezért... Sorra vették az összes nőket, akik a hódítókat megállították, és testükből csatateret csináltak, hatalmi eszközt, fegyvert, azokat, kik hősies ölelésükkel győzték le a förtelmes és átkos lényekkel, szűziességüket bosszúnak és önfeláldozásnak szentelve... A végén azt hihette az ember, hogy a nő egyedüli földi hivatása állandó önfeláldozás, a katonaság szeszélyeinek folytonos kielégítése... a grófné talán öntudatlanul, hirtelen támadt vallásos felbuzdulásból, az öregebb apácától a szentek nagy tetteiről kezdett kérdezősködni. Bizony sokan követtek el olyasmit, ami a mi szemünkben bűnnek látszik, de az Egyház könnyen megbocsátja ezeket a botlásukat, ha Isten dicsőségére, vagy felebarátaink jóvoltáért követték el..."