Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Lew Nikolájevics Tolsztoj
1828–1910

A legnagyobb költők egyike. Orosz gróf, tiszt a cár hadseregében, a Kaukázusban szolgál. Dúsgazdag. Még fiatalon otthagyja a fényes, pompás életet, visszavonul birtokára s megírja nagy műveit.
Angliából hazatérőben 1861-ben, Brüsszelben írta „Polikuska” című novelláját. Két hétig tartózkodott ott, mert meg akarta látogatni Proud'on szocialistát, kihez a Londoban élő Herzen ajánlotta. Ennek a novellának megírása azonban bizonyára mélyebb forrásból fakadt: Londonban tudta meg Tolsztoj, hogy hazájában megszüntették a jobbágyságot s egyúttal kinevezték az ő kerületében békés „közvetítőnek”, hogy rendezze a viszonyt a hajdani lélekbirtokosok és a jobbágyok között.
Most mintha „Polikuska” című novellájában az író még egyszer elénk akarná állítani a jobbágyság példátlanul felháborító igazsgátalanaságát, minden emberi viszonyra mérgező hatását. Itt azt mutatja be, hogy a szándékolt jótett, és pedig az, mely emberien helyes és éppen az orosz néppel szemben indokolt: az erkölcsi segítség a kimutatott bizalom révén, hogy épp az ilyen jótett, ha alapjában sikerrel jár is, mégis balul üt ki, amint beleszül egy ostoba kis véletlen. Talán még soha senki nem hallott a műve kezdetében ennyi jól meghallott, szociális hamis hangot, talán nem jutott még egyszerű, igénytelen eszközökkel soha senki eddig a határig, mely a szívekbe markol.
És egyúttal félelmetes az a mindent meglátás, amely ebből a sajátos fanyar gúnnyal átitatott elbeszélésből kiárad. Minden alakját a tisztára emberi tökéletes típusává emeli.
Turgenyev el volt ragadtatva ettől a novellától, csak éppen a kisgyermek halálát vélte fölöslegesnek. Holott Oroszország proletariátusát ma a városban a példátlan lakásnyomor hihetetlenül írtja. Rakásra pusztulnak ott az emberek.
Tolsztoj igazat adott Turgenyevnek s ostoba fecsegésnek minősítette „Polikuska” -t – mely nem csupán mestermű, hanem nagyértékű költői emlék.