Az ötvösség vagy ötvösművészet, részben az éremművészet is, az iparművészet körébe tartozik, amely a fémeknek főleg kézi erővel való művészi megmunkálását jelenti.

A nemesfémekkel az ötvösség, az éremművészet és az ékszerművesség foglalkozik. Egyéb fémekkel a bronz-, ón-, réz- és vasművesség. Az ötvösség fogalma a fémművesmunka legnemesebbjeinek, az arany- és ezüstművességnek kézműves tradícióit és jellegzetes tárgytípusait foglalja magában. Az igen kevéssé szerencsés, tautologikus „tűzzománc” névnél a szimpla „zománc” kifejezés találóbb, mely a fémművészet egyik nagy kategóriája. A fémművesség hagyományos műfajai: 1.) az ékszerek 2.) a használati díszedények 3.) a nagy művészetek körébe tartozó tárgyak (pld. épületek, diadalívek, monumentális szobrok) nemesfémmel (arannyal vagy ezüsttel) való díszítése. Szűkebb értelemben a használati dísztárgyak, kegytárgyak, díszedények tartoznak az ötvösség körébe, külön ágazat az ékszerművesség és a nemesfémmel való dekoratív művészet.

A fémművesség műfaji fogalma egyre tágabb, az anyagismeret azonban biztos kiindulópontot jelent a tárgyalkotás legkülönfélébb irányzatai számára is. Ami pedig az ékszerkészítés nagy nemzetközi trendjeit illeti, a hazai tervezőművészek ékszereiről általánosan elmondható, hogy épp azt példázzák, hogyan lehet a hagyományok alkotó továbbvitelével izgalmas új műveket létrehozni, amelyek a látszólagos konzervativizmusuk ellenére többek, mint a ruhán viselt kisplasztikák.

A nemesfémből készített érem tervezése, mintadarabjának elkészítése az éremművészet körébe tartozik. Éremművészek lehetnek ötvösök, de mára már nagy többségében inkább szobrászművészek alkotnak ezen a területen.