Hans Werner Richter 1908-ban született Usedom szigetén. 1927-től egy berlini könyvkereskedésben dolgozik, majd elveszti állását, munkanélküliként tengődik és beszédeket tart az egyre erősödő nemzetiszocialista áramlat ellen. Hitler uralomra jutása után Párizsba emigrál, de az éhezés hamar visszakergeti Németországba. 1940-ben behívják katonai szolgálatra, három évet tölt a fronton, majd hadifogságba, Amerikába kerül. A fogolytáborban részt vesz egy antifasiszta újság szerkesztésében. Hazatérése után a kiváló német íróval, Alfred Andersch-sel együtt megindítja a "Der Ruf" című folyóiratot, amelyet az amerikai megszálló hatóság hamarosan betiltat. Ekkor alapítja meg a "Gruppe 47" elnevezésű haladó német írócsoportot, melynek azóta is fáradhatatlan szervezője, spiritus rectora. "A legyőzöttek" az első német regény, amelynek cselekménye a második világháború idején játszódik. Richtrer éles kiritikával és lángoló szenvedéllyel ábrázolja az amerikai hadifogolytáborban élő és uralodó fasiszta terrort, a "láger-Gestapót", amely az életére tör mindazoknak, akik hisznek az új Németország felépítésében. Ugyancsak a fasizmus és a második világháború idejéből merítette két későbbi regényének - "Isten kezébe hullottak" és "Ne ölj" - témáját.