Ez az elgondolkodtató, köznapi cselekedeteink, gesztusaink, szavaink, megannyi buktatójára ráébresztő mű - a szerző nemrég megjelent Tényleg szeretsz...? című alkotásához hasonlóan - sajátos átmenet a tudományos esszé, a filozófikus elmélkedés, az aforizma s az abszurd vagy "nonszensz" költészet között. Élethelyzeteket, azok "gubancait" megjelenítő költői munka - és szaktudományos értekezés az emberi kommunikáció zavarairól. A paradoxon erejével sarkall elmeélesítő töprengésre, önmagunk vizsgálatára. "Ne azért higgy nekem, mert én mondom - nézz a tükörbe, és láss magadtól" - vallja az angol orvos, a széles körben ismert és nagy tudású pszichiáter, ki egyik kezdeményezője és teoretikusa a hatvanas évek elején Nyugat-Európában és Amerikában kibontakozó ún. antipszichiátriai irányzatnak és mozgalomnak.