Antonio Gramsci - A gyakorlat filozófiája

ELŐSZÓ

A történelem, főként pedig a marxizmus fejlődéstörténete igazságot látszik szolgáltatni Antonio Gramscinak. Több mint három évtizeddel a fasizmus börtönében elszenvedettek miatt bekövetkezett halála (1937. április 27.) után, eszméinek, élete példájának vonzereje nőttön-nő. Művei sorra jelennek meg különböző országokban, s ezzel együtt tudományos ülésszakokon elhangzó közlemények, részletkutatások és monográfiák törik át a tragikus sorsú nagy olasz forradalmár elméleti munkásságát körülvevő hallgatás falát. Mussolini ügyésze annak idején (1928. május 28.-június 5.) azt követelte a bíróságtól, kapcsolja ki húsz évre az Olasz Kommunista Párt vezetője agyának működését. Az ítéletet meghozták, az ügyész s a parancsuralmi rendszer várakozása azonban nem teljesült. A törékeny testű, beteges Gramsci ragyogó elméje cellájának elszigeteltségében sem szűnt meg gondolkodni és alkotni. A Quaderni del carcere (Börtönfüzetek) és a Levelek a börtönből eszmegazdagsága, korszerű eredeti-újító jellege és mély embersége feljogosíthatta Palmiro Togliattit, hogy Gramscit az első olasz leninistaként, életművét a leninizmus új fejezeteként méltassa; ez az elismerés azonban mindmáig csak sok fenntartás ellenében érvényesült.