Ady Endre - A ​fekete lobogó

Ady harca a klerikális reakció ellen

Ady ​Endre egyházi reakciót támadó vezércikkei, heti és napi jegyzetei közül válogattuk ki e kötet írásait. 1901 és 1916 között jelentek meg ezek a cikkek nagyváradi és budapesti lapok hasábjain. Ez a gyűjtemény is meggyőző bizonyítéka annak, hogy a haladó erők figyelmeztető szava a vallás mezébe bújt reakció mesterkedései ellen nem újkeletű: múltunk legjobbjaitól ránk hagyott kötelező örökség ez. Bizonyítéka ez a kötet annak az igazságnak, hogy a haladásellenes társadalmi erők fenyegetettségük esetén nemcsak ma, hanem a múltban is, segítőtársul hívták a vallásos intézményeket, a készülő jövő, a hódító új gondolatok ellen megpróbálták felvonultatni a „fekete tábort”, az egyházi reakciót.
Ady „fekete lobogó”-ellenes harca szorosan összefügg a századeleji szabadkőműves polgári progresszió antiklerikalizmusával, a feudalizmusellenességnek azzal a vértelen, ösztövér válfajával, amelyhez a huszadik század első évtizedeinek bomló burzsoáziája legjobb gondolkodó főiben még el tudott jutni. Ady, mint fiatal nagyváradi újságíró harcosan állt ki a váradi jogakadémián tanító Somló Bódog mellett az ellene indított klerikális hajsza során. Számos cikkben üdvözölte a francia köztársaságiak vatikánellenes hadjáratát. Combes kormányának antiklerikális törvényeit. Lelkesedett a polgári szabad gondolkodás híveiért, Berthelot-ért éppúgy, mint Pikler Gyuláért. Ez az összefüggés azonban nem jelent azonosságot. Ady klerikalizmusával.
A liberális burzsoázia antiklerikalizmusa ekkor már nem annyira a demokrácia győzelméért vívott küzdelemnek volt egyik nélkülözhetetlen láncszeme, mint a polgárság forradalmi korszakában; épp ellenkezőleg: túlnyomórészt a burzsoázia visszavonulását, a demokráciától való elfordulását volt hivatott álcázni, Régi forradalmi jelszavainak egyikét – összefüggésből kiragadva, s jelentőségén túl felnagyítva – használat fel itt a burzsoázia egy része arra, hogy leplezze megalkuvását, liberálissá züllést, s késleltesse a dolgozó tömegek, főképp pedig a munkásosztály öntudatosodását, önálló politikai erőként való fellépést a szocializmus zászlaja alatt.