Aba Iván - A ​szegedi boszorkányok

Néhány nemzedékkel előtt még sok egyszerű ember hitte, hogy léteznek az ördöggel cimboráló boszorkányok, akik éjfélkor seprűnyélen a Gellérthegyre szállnak, nappal meg öregasszony vagy macska képében „szemükkel megrontják a gyereket”, vagy ártanak a tehén tejének, de azok a láthatatlan erők is bennük testesülnek meg, amelyektől idegesen megáll a ló alkonyatkor az úton. Aba Iván regénye a boszorkányhitet, s az 1728-ban Szegeden lezajlott utolsó magyarországi boszorkánypört örökíti meg. Az ügyben szemben álló erők persze szövevényesek: vallásos hit, cinizmus, haladó gondolkozás, közösségi érdek és kicsinyes egyéni szempont keveredik a nagy perben, amelynek nem csupán azok az áldozatai, akik végül is máglyára kerülnek, mert az ördöggel cimboráltak, és eladták az esőt a törökök császárának".