R\u00e9szlet a m\u0171b\u0151l: „Temperamentumos, de b\u00e9keszeret\u0151 \u00e9s fegyelmezett ember vagyok, – harmincnyolc \u00e9vig \u00fagysz\u00f3lv\u00e1n a saj\u00e1t keser\u0171 levemben f\u0151ttem – hanem az\u00e9rt a guta ker\u00fclgetett. Ha n\u00e9gyszemk\u00f6zt t\u00f6rt\u00e9nik, m\u00e9g hagyj\u00e1n, hiszen j\u00f3t nem v\u00e1rhattam t\u0151le. Csakhogy Koljuska el\u0151tt besz\u00e9lt \u00edgy velem. – Semmi dolga a m\u00e1s szob\u00e1j\u00e1ban! Megb\u00edztam \u00f6nben, nyitva hagytam a szob\u00e1t s most egy ismeretlennel jogosulatlan h\u00e1zkutat\u00e1st rendez. A vend\u00e9gl\u0151ben idegen zsebekben turk\u00e1l s azt hiszi, hogy az \u00e9n lak\u00e1somon is megteheti. – \u00c9s a fak\u00e9pn\u00e9l hagyott. pedig nem volt ittas. Mintha Isten tudja milyen kincseket rejtegetne! Dehogy, csak bossz\u00fat \u00e1llt, mert felmondtunk neki \u00e9s s\u00fcrgett\u00fck, hogy hurcolkodjon ki. \u00c9ppen el\u00e9g sok\u00e1ig t\u0171rt\u00fck! Igaz ugyan, hogy rend\u0151rs\u00e9gi \u00edrnok a ker\u00fclet\u00fcnkben, de rendk\u00edv\u00fcl d\u00f6lyf\u00f6s, gyanakod\u00f3 term\u00e9szet\u0171 \u00e9s soha sem j\u00f3zan. Illedelmesen megmondtam, hogy nem maradhat tov\u00e1bb a lak\u00e1sban s kif\u00fcggesztettem a kapura a c\u00e9dul\u00e1t. \u00c9s amikor megmutattam valakinek a szob\u00e1j\u00e1t, borzaszt\u00f3an d\u00fch\u00f6s lett s r\u00e1mt\u00e1madt. Embertelens\u00e9ggel \u00e9s egy\u00e9b b\u0171n\u00f6kkel v\u00e1dolt. Holott nagyon cs\u00ednyj\u00e1n kezelt\u00fck, Koljuska figyelmeztetett, hogy vigy\u00e1zzunk, mert bem\u00e1rthat a rend\u0151rs\u00e9gen.”<\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Szerz\u0151: Ivan Smeljov<\/p>\n