R\u00e9szlet a k\u00f6nyvb\u0151l: „Semmif\u00e9le vihar nem tombol \u00fagy, mint az \u00e9szaknyugati, amikor a hossz\u00fa t\u00e9li est\u00e9ken bef\u00e9szkel\u0151dik a fjeldek k\u00f6z\u00e9, tajt\u00e9kz\u00f3n \u00e9s zenebon\u00e1san. H\u00e1nytorg\u00f3ra veri a fjordot, a cs\u00f3nakok f\u00f6lh\u00e1nyj\u00e1k cig\u00e1nykerekeiket a sz\u00fcrke hal\u00e1szkunyh\u00f3kig s a r\u00e9gi, biztos cs\u0171rh\u00eddl\u00e1sok megereszkednek s \u00fagy sz\u00e1llnak a falu f\u00f6l\u00e9, ak\u00e1r a madarak. „Hogy a csod\u00e1ba!” ki\u00e1ltj\u00e1k a l\u00e1nyok fej\u00e9s idej\u00e9n s n\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b kialudt a gyertya s m\u00e1sik kez\u00fckb\u0151l kihullt a rocska. S „J\u00f3s\u00e1gos \u00e9g!” ki\u00e1ltj\u00e1k az \u00f6regasszonyok a k\u00e1lyhasuton s r\u00e9m\u00fcld\u00f6zve gondolnak a lofothal\u00e1szokra, akik esetleg kint \u00e9jszak\u00e1znak ma is. De a csendes \u00e1prilisi Nap ann\u00e1l f\u00e9nysebben \u00e9s l\u00e1gyabban nevet le a fjord hasad\u00e9kaira meg a hegyfokra. S ap\u00e1lykor eg\u00e9sz kir\u00e1lys\u00e1ga emelkedik ki a furcsa szigeteknek, d\u00fcn\u00e1knak \u00e9s tengerif\u0171ves szikl\u00e1knak. Kisfi\u00fak g\u00e1zolnak k\u00f6r\u00f6sk\u00f6r\u00fcl a f\u00e9nyes pocs\u00e9t\u00e1kban, ahol apr\u00f3 f\u00e9lszeg\u00fasz\u00f3k siklanak tova, alig nagyobbak egy \u00f6t\u00f6r\u00e9sn\u00e9l. Majd l\u00e9lekzeni kezd a s\u00f3sv\u00edz meg a nedves, meleg \u00e1rsziget, azt\u00e1n a hal\u00e1szmad\u00e1r meg\u00fcl egy nagy k\u00f6v\u00f6n, f\u00f6ldugja v\u00f6r\u00f6s cs\u0151r\u00e9t a magasba s r\u00e1f\u00fcttyent a Napra: klip, klip – itt a tavasz…”<\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Szerz\u0151: Johan Bojer<\/p>\n