Jack London minden k\u00f6nyv\u00e9ben, a dr\u00e1maian perg\u0151 esem\u00e9nyek m\u00f6g\u00f6tt, a cselekm\u00e9ny sz\u00e9les epik\u00e1j\u00e1nak h\u00e1tter\u00e9ben, van valami l\u00edra is. A nyugtalan, k\u00f3bor l\u00e9lek, Jack London lelke, hajtja alakjait is tengeren, h\u00f3mez\u0151k\u00f6n, hegys\u00e9geken \u00e1t a vil\u00e1g egyik v\u00e9g\u00e9t\u0151l a m\u00e1sikig. A „farkas fia” is ilyen nyugtalan l\u00e9lek, aki mint egy modern bolyg\u00f3 zsid\u00f3 hajszol\u00f3dik ezer kaland k\u00f6zt egyre messzebb, a meg\u00e1ll\u00e1s egyre kevesebb rem\u00e9nye n\u00e9lk\u00fcl. Jack London e pomp\u00e1s kalandreg\u00e9ny\u00e9nek izgalmas rohan\u00e1s\u00e1ba az ember rohan\u00e1s\u00e1t \u00e9rezz\u00fck a kaland ut\u00e1n, az el\u00e9rhetetlen ut\u00e1n \u00e9s ez\u00e9rt szerez ez a reg\u00e9ny a sz\u00f3rakoztat\u00e1s mellett m\u00e9lyebb emberi gy\u00f6ny\u00f6r\u0171s\u00e9get is.<\/p>\n
R\u00e9szlet a k\u00f6nyvb\u0151l: Alig tudom, hol is kezdjem a dolgot, b\u00e1r n\u00e9ha rosszindulatb\u00f3l a Furuseth K\u00e1roly rov\u00e1s\u00e1ra szoktam \u00edrni az eg\u00e9szet. Ny\u00e1ri lak\u00e1sa volt neki a Millv\u00f6lgyben, a Tamalpais-hegy \u00e1rny\u00e9k\u00e1ban, de sohasem lakott ott, legf\u00f6ljebb a t\u00e9li h\u00f3napokban, ha nem tudta, hogy mit csin\u00e1ljon s Nietzsche \u00e9s Schopenhauer olvas\u00e1s\u00e1val pihentette az esz\u00e9t. Ha elj\u00f6tt a ny\u00e1r, akkor ink\u00e1bb a meleg \u00e9s poros v\u00e1rosban izzadt. Ha nem lett volna szok\u00e1som, hogy minden szombat d\u00e9lut\u00e1n f\u00f6lszaladjak hozz\u00e1 s ott maradjak h\u00e9tf\u0151n reggelig, akkor ez a bizonyos janu\u00e1ri h\u00e9tf\u0151i reggel sem tal\u00e1lt volna a tengeren a sanfrancisc\u00f3i \u00f6b\u00f6lben. Nem mintha a haj\u00f3 nem lett volna el\u00e9g biztos, mert a Martinez eg\u00e9szen \u00faj g\u0151z\u00f6s volt, most tette meg a negyedik vagy \u00f6t\u00f6dik \u00fatj\u00e1t Sausalio \u00e9s San-Francisco k\u00f6z\u00f6tt. De veszedelmes volt a s\u0171r\u0171 k\u00f6d, mely megfek\u00fcdte az \u00f6bl\u00f6t \u00e9s amelyhez mint sz\u00e1razf\u00f6ldi ember, nem sokat \u00e9rtettem. Eml\u00e9kszem arra a nyugodt lelki\u00e1llapotra, mellyel a fels\u0151 fed\u00e9lzeten, k\u00f6zvetlen\u00fcl a pil\u00f3tah\u00e1z alatt, helyet foglaltam s \u00e1tengedtem magam annak, hogy a k\u00f6d miszt\u00e9riuma foglalkoztassa a k\u00e9pzeletemet. Friss sz\u00e9l fujt, \u00e9s egy darabig egyed\u00fcl voltam ebben a nedves hom\u00e1lyban – azaz hogy m\u00e9gse egyed\u00fcl, mert valami halv\u00e1ny tudatom volt arr\u00f3l, hogy a f\u00f6l\u00f6ttem l\u00e9v\u0151 \u00fcvegh\u00e1zban ott vannak a pil\u00f3ta, meg valaki, akit a kapit\u00e1nynak v\u00e9ltem.<\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Szerz\u0151: Jack London<\/p>\n