Neh\u00e9z \u00e9s ritk\u00e1n h\u00e1l\u00e1s feladat a magunk m\u0171v\u00e9r\u0151l besz\u00e9lni. Ha megk\u00e9rnek r\u00e1, sz\u00edv\u00fcnk szerint azt v\u00e1laszoljuk: faggass\u00e1k helyett\u00fcnk ink\u00e1bb a m\u0171vet, besz\u00e9l az majd mag\u00e1\u00e9rt, ha van mit mondania. Hiszen az \u00edr\u00f3 megtette a dolg\u00e1t azzal, hogy meg\u00edrta – most m\u00e1r az olvas\u00f3n a sor. Hadd k\u00e9rjem h\u00e1t a rokonszenv\u00e9t. \u00daj reg\u00e9nyemnek sz\u00fcks\u00e9ge is van az olvas\u00f3 seg\u00edt\u0151 figyelm\u00e9re, mert mer\u00e9sz feladatra v\u00e1llalkozik. Egy emberi \u00e9rz\u00e9s, vagy ha \u00fagy tetszik: szenved\u00e9ly t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t kiv\u00e1nja adni, azzal a kend\u0151zetlen \u0151szintes\u00e9ggel, amit az olvas\u00f3 joggal v\u00e1r el az \u00edr\u00f3t\u00f3l s els\u0151sorban \u0151t\u0151le, hiszen ami\u00f3ta irodalom az irodalom, legels\u0151 feladata, hogy az emberi dolgoknak h\u0171 t\u00fckre legyen. Amikor teh\u00e1t az olvas\u00f3 megismerkedik majd a vid\u00e9kr\u0151l Pestre helyezett Benk\u0151 Lajos t\u00f6rt\u00e9net\u00e9vel, h\u00e1zass\u00e1g\u00e1nak v\u00e1ls\u00e1g\u00e1val, bizony\u00e1ra t\u00e1rsadalmunk egy f\u00e1jdalmasan id\u0151szer\u0171 k\u00e9rd\u00e9s\u00e9re ismer benne; olyan emberi erk\u00f6lcsi probl\u00e9m\u00e1ra, amelyr\u0151l az ut\u00f3bbi id\u0151ben nem sokat besz\u00e9lt\u00fcnk, de amelyr\u0151l – \u00fagy \u00e9rzem – nem lehet nem besz\u00e9lni. S mert az \u00edr\u00f3 az emberi l\u00e9lek m\u00e9rn\u00f6ke, nem a termel\u00e9si folyamatok\u00e9, term\u00e9szetes, hogy ugyanakkor, amikor egy adott t\u00f6rt\u00e9netet igyekszik \u00e1ltal\u00e1nos \u00e9rv\u00e9ny\u0171v\u00e9 emelni, az \u00e1ltal\u00e1nosban fel akarja kutatni az egyedit, az egy\u00e9nien jellegzetest is. \u00c9s itt \u00fajra csak izgalmas erk\u00f6lcsi probl\u00e9m\u00e1ra bukkan, amint v\u00e9gigkis\u00e9ri, mik\u00e9nt torzulhat el, tulajdon v\u00e9glet\u00e9be csapv\u00e1n, egy tiszta \u00e9s nemes emberi \u00e9rz\u00e9s: az \u00f6nmagunk ir\u00e1nt t\u00e1masztott ig\u00e9nyess\u00e9g, s mint v\u00e1lhatik ez\u00e1ltal erk\u00f6lcsi buktat\u00f3nkk\u00e1. Aki m\u00e1r k\u00f6nyvem h\u00e1rmas tagol\u00e1s\u00e1ban is t\u00f6bbet l\u00e1t, mint puszta esetlegess\u00e9get, \u00e9s kitapogatja benne egy vesz\u00e9ly fel\u00e9 sodr\u00f3d\u00f3, \u00f6nmag\u00e1val v\u00edv\u00f3d\u00f3 l\u00e9lek dr\u00e1m\u00e1j\u00e1nak felvon\u00e1sait, az igen k\u00f6zel j\u00e1r ahhoz, hogy meg\u00e9rtse sz\u00e1nd\u00e9komat. \u00c9s ha a t\u00f6rt\u00e9net v\u00e9g\u00e9re \u00e9rv\u00e9n, elgondolkozik, – nem dolgoztam hi\u00e1ba.<\/p>","protected":false},"excerpt":{"rendered":"