Részlet: Tíz negyvenötre mindennel elkészültek. A várost elfoglalták, a védőket leverték és a háborút befejezték. A megszállók ép oly gondosan készítették elő ezt a hadjáratot, mint a nagyobbakat. Ezen a vasárnap reggelen a postás és a rendőr halászni mentek Corell úrnak, a népszerű boltosnak, csónakján. Erre a napra kölcsön adta nekik csinos vitorláscsónakját. A postás és a rendőr néhány mérföldnyire kint voltak a tengeren, amikor meglátták, hogy a kicsi, sötét, katonákkal megrakott hajókaraván gyorsan elhalad mellettük. Ez határozottan az ő ügyük volt, mint városi tisztviselőké, és ezért megfordultak, de persze mire ők kiköthettek, a hadosztály már birtokon belül volt. A rendőr és a postás mégcsak be sem mehettek saját hordáikba a Városházán és amikor ragaszkodtak jogaikhoz, elfogták őket és bezárták a városi fogdába. A helybeli haderő, mind a tizenkét ember, szintén távol volt e vasárnap reggelen, mert Corell úr, a népszerű boltos, ebédet, céltáblákat és patronokat adományozott egy lövészverseny céljára, melyet hat mérfölddel odább tartottak meg, a dombokon, egy gyönyörű tisztáson, Corell úr birtokán. A helybeli haderő, nagy, tagbaszakadt fiúk, hallották a repülőket és távolról látták az ejtőernyőket és futólépésben tértek vissza a városba. Mire megérkeztek, a megszállók gépfegyverekkel zárták el az útat. A tagbaszakadt katonák, minthogy nem sok háborút és semmi vereséget se tapasztaltak még, flintáikkal megnyitották a tüzet. A gépfegyverek egy percig ropogtak és hat katonából átlyuggatott halott nyaláb lett, háromból átlyuggatott félhalott nyaláb és három katona flintástól elmenekült a dombok közé.