Kemény István - Az ​ellenség művészete

A regény A 80-as évek Budapestjén játszódik, főszereplője az ifjúság. A regény szelleme a szélsőségesség és a végletesség. Nagy szerepe van az érzelmeknek, s a mű célja, hogy ezeket az érzelmeket olyan erővel fejezze ki, ahogy csak versek képesek. A cselekmény váza egy nap története. Ez alatt az idő alatt az egyik hősnő idegenvezetőként viszi végig a városon „barátját”; elvezeti veszélyes emberek közelébe is, és mindent türelmesen, könnyedén elmagyaráz, egy olyan világról, élethelyzetről, amit a különösség, a rejtély köde burkol. A városnéző séta a másik hősnő nyomában zajlik, akit – nem tudni, kik – követnek. Útjuk egy moziban végződik este, ahol egy olasz filmet, Antonioni tanítványainak munkáját nézik meg. A reprezentatív közönség között jelen vannak a regény szereplői, akik a film hőseiben és készítőiben a maguk titkos eszményeire ismernek. A regény és a film egyetlen ötvözetté olvad, és a fantasztikus – Párizstól Szibériáig ívelő – történet egy luxus-elmegyógyintézetben ér véget.