Csérer Gyula - A konyhakert

ELŐSZÓ

Részlet:

A konyhakert berendezése és vetésforgója.
Még a megcsontosodott rosszakarat sem mondhatja azt, hogy falun vagy a tanyán ne lenne minden lakóház mellett kert. Csakhogy az a hiba, hogy ezek a falu vagy tanyai kertek úgy mondhatnám: java része még ma is régi módon el vannak hanyagolva. Még kerítés, kiskapú holmiféle akad itt-ott vesszőből, karóból, a módosabjánál vályogból, kőből, deszkából, léczből, de aztán belülről nézve a kertet, bizony igen sok kivánni valót hagy fenn. Már pedig nem csak az kell a kertnél, hogy csak kívülről látszassék annak, hanem az is, hogy belülről is ráismerjen az ember arra, hogy az kert és nem legelő vagy erdő. Azért mondjuk úgy, hogy legelő vagy erdő, mert nem is olyan ritkán a lovat vagy a tehenet hajtják a kertbe egy kis zsenge fűre, majd pedig a kocza túrja többedmagával a földet s a liba meg a tyúk mindennapos vendég ott. Hogy pedig néhol a kiskert olyan mint az erdő, nem ráfogásképen mondjuk, de a valósággal úgy van, mert a gazda jószándékból minden fűt-fát meghagy a kertben, ami csak sűríti a kertet, fogyasztja a kert földjének a táplálékát, szaporítja a férgeket, hernyókat, no meg tűzre valót is ad, de gyümölcséből vajmi keveset lát és használhat a gazda, mert így nem is teremhet.