A pénz 1891-ben jelent meg a Rougon-Macquart ciklus köteteként, de szorosan kapcsolódik a ciklus 1872-es születésű második kötetéhez, A hajszához, szinte tovább meséli Aristide Rougon – vagyis most már Saccard – történetét. Ennek a pénzt istenként tisztelő, a spekulációból életelvet kovácsoló nagystílű, gátlástalan tőzsdelovagnak a figurája valóságos, történeti alakok ötvözete, azoké, akik a végnapjait élő második császárság tőzsdepalotájában rohamra vezetik millióikat, hatalmas részvényhadseregüket. Zola, a tömegjelenetek mestere, nagy erővel ábrázolja a profitra éhes üzérek, a gátlástalan börzelovagok, a minden hájjal megkent alkuszok siserahadát – és azokat is, akiket elnyelnek, legázolnak kegyetlenül a pénzhajszában: a hiszékeny kisemberek tömegét.